Sarpi Pál
Közönségesen Fra Paolo S. (vagy Paulus Venets és Paulus
Servita), hirneves olasz történetiró, szül. Velencében 1552 aug. 14., meghalt
u. o. 1623 jan. 15. Korán a szervitarendbe lépett s a padovai kolostor tagjává
lett; 26 éves korában mint rendjének provinciálisa Rómába ment s később
főprokurátorrá választották. Számos ellensége az inquizició előtt azzal
vádolta, hogy titokban az eretnekekkel érintkezik és mind több akadályt
gördített útjába, V. Pál pápa pedig pört indított ellene. Hogy a gyanusított
férfiunak elégtételt szolgáltasson, a velencei köztársaság őt választá meg
teologusának és egyházi jogtanácsosának. Roppant ismeretköre majdnem az összes
emberi tudományokat felölelé. Legkiválóbb műve: Istoria del concilio Tridentino
(London 1619, Firenze 1858, 4 köt.). Felette becsesek, kivált kortörténelmi
tekintetében, levelei. 1892 szept. 20. emlékszobrát leplezték le Velencében.
Összes művei Nápolyban jelentek meg (1789-90-ben 24 kötetben. Életrajzát
megirta Bianchi-Giovini (2 köt., Zürich 1836), és Campell (Firenze 1875),
mindkettő olasz nyelven; németül Münch (Karlsruhe 1838). V. ö. Ranke, A pápák
története (II. 278. old.); Pascolato, Fra P. S. (Milano 1893). Újabban
megjelentek S. azon levelei, melyeket Contarini Simon velencei követhez Rómába
intézett. Kiadta Castellani C. (Velence 1892).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|