Sarti, József

(ejtsd: szárti) Olasz zeneszerző, szül. Faenzában 1729 dec. 28., megh. Berlinben 182 jul. 28. Főleg Bolognában martini atyától tanult. Már 22 éves korában adták első dalművét: Pompeo in Armenia, rendkivüli sikerrel, amilyent későbbi művei 25 évig nem értek el. 1756. Koppenhágába hivták a trónörökös énektanárául s királyi karnagyul; nehány év mulva hazatért. 1769. Londonban hiába próbált szerencsét, csak tanítgatott és kiadott egy füzet jeles zongoraszonátát: Three sonates for the harpsichord. 1770. Velencében mint a Conservatorio dell'Ospedaletto igazgatója, az Angilába hivott Sacchini utóda lett, 1779. pedig Milanóban dómkarnagy; e korból valók 6-9-szólamu miséje, misereréje, zsoltárai, motettjei. II. Katalin 1784. Pétervárra hivta udvari zeneigazgatóul; nehány év mulva kegyvesztetté lett s Potemkinnek egy ukrainai falujában énekiskolát nyitott. 1793. visszanyerte a cárnő kegyeit, 15 000 rubel kárpótlást és 35 000 rubel évdíjat kapott s Jekaterinovszlavban konzervatoriumot állított; csakhamar főnemesi rangot és birtokokat nyert. 42 dalműve közül a Fra i due litiganti il terzo gode (1780-ból) soká volt népszerü; Come un agnello c. operájának egy áriáját Mozart a Don Juan II. Finaléjában, valamint zongorára irt változataiban hódolat jeléül felhasználta.

Forrás: Pallas Nagylexikon