Sartorius János

Ev. lelkész a XVII. sz. második felében. Eperjesi lelkész korában irta Oratio panegyrica tempore fundationis illustris athenaei eperjensis puplice recitata 1669. megjelent munkáját. Másik becses műve: Acta ecclesiastica V libertum civitatum (Kassa, Bártfa stb.) a reformáció kezdetétől 1673-ig. Ezen évben Eperjesről elűzetvén, Putenauban lett lelkész Danzig mellett. Ennek fia S. János, szül. Eperjesen 1656., megh. Gedanben 1729 márc. 27. Tanulmányait a vittenbergai, tübingai és lipcsei egyetemeken levégezve, a torinói gimnázium tanára lett 1682. Innen 1699. az elbingeni gimnázium igazgatójává, 1704. a gedani gimnáziumban a bölcsészet és ékesszólás tanárául hivatott meg. Művei: Pretorius Efraim által kiadott Athenae gedanensesben és Leipziger gelehrte Zeitung 1729-iki évfolyamában sorolvák elő. S. János, nemes-csoói ev. lelkész a XVIII. sz. közepén, aki Bárány György és Bárány Jánossal együtt az ótestamentomot az eredeti héber szövegből magyarra lefordította, de ez pártolás hiányában kéziratban maradt. Megjelent tőle az evangélikusok számára irt két énekes könyv: Az igaz idvesség útjára mutató lelki óra (Vittenberga 1730); Idvességre mutató óra (IV. rész 1773).

Forrás: Pallas Nagylexikon