Sas

az északi ég egyik csillagképe, mely rektaszcenzióban 281-305° és északi szélességben 3-8° közt terül el és az Antionus (ki a sason ül), Delfin, Róka és Sobieski paizsával határos. Legfényesebb csillagja az Atair, első rendü; e felett harmadrendü, alatta negyedrendü csillag van, e három csillag egyenes vonalban fekszik; különben összesen 23 még szabad szemmel látható csillag van a Sasban.

S., a heraldikai állatok között a madárvilágból legtöbbször használt. Az élő sastól elütőleg legtöbbnyire ornamentikailag stilizálva ábrázolják; mindig fölfelé repülő alakban, feje féloldalt fordítva, szárnyai félig kiterjesztve, karmai széjjelterpesztve. Tollazata mellén rendszeres, nyakán a régi heraldikában két oldalról két-két toll áll el, a későbbi heraldikában a nyak tollazata köröskörül elálló. Szárnyai félköralakulag kiterjesztve, kevés számu, rendesen 3-tól 12-ig változó hosszú tollakból állanak, farka ornamentikai modorban van tartva, borzolt. A sas egész testén kivül előfordulnak annak egyes részei is, igy p. feje, lábai, de legtöbbnyire szárnyai egyenként vagy párosan. Utóbbi esetben vagy a szárnycsontokkal egymásnak fordítva ábrázoltatnak, vagy pedig fedik egymást. A sas teste még a mesterséges heraldikai alakok közt is szerepel, mint a hárpia alkatrésze, t. i. a sas testét egy koronás leányfő koronázza, p. Nürnberg városának címerében. L. még Kétfejü sas.

S. az állattanban, l. Sasfélék.

Forrás: Pallas Nagylexikon