Sátoros ünnep

(héb. szukkot),máskép betakarítási ünnep (héb. khág-háászif), zsidó főünnep, melynek első neve történelmi jelentőségre utal, a sátrakra, melyekben isten lakni hagyta az Egyiptomból kiszabadult Izraelt (Mózes III. k. 23, 43), mig a második neve arra utal, hogy öröm- és hálaünnep «midőn betakarítják a föld termését» (u. o. 23, 39; v. ö. II. 23, 16, 34, 23 és V. 16, 13). A S.-et a zsidó naptár 7. (tirsi) havának 15. napjától kezdve 7 napig ülik, az első napot (jelenleg Palesztinán kivül a másodikat is), valamint a 7-iket mint nagy ünnepet, mely utóbbihoz egy 8-ik mint záróünnep (emini-áceret) csatlakozik, ehhez pedig a Tóra örömünnepe (l. o.). Hajdanában valóságos népünnep volt, melyet a jeruzsálemi templomban fényesen ünnepeltek. Jelenleg lombbal födött sátrakban (szukkah) étkeznek a jámbor zsidók a S.-en, s az isteni tisztelet bizonyos imádságai alatt 4 növényfajból (pálmaág cédrusalma, mirtusz és fűz) álló ünnepnapi csokrot (lúláb) lengetnek. A záróünnepen termékenyítő esőért (gesem) imádkoznak. - A S. szót a magyarajku keresztények s kiválta a reformátusok is átvették, és a 3 legfőbb ünnepet, u. m.: a karácsonyt, husvétot és pünkösdöt S.-eknek nevezik.

Forrás: Pallas Nagylexikon