Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Satura... ----

Magyar Magyar Német Német
Satura... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Satura

(lat., teljesebben S. lanx), legrégibb értelemben véve olyan tál, melyben Ceres tiszteletére mindenféle zsengék voltak összehalmozva; szűkebb értelemben tehát keverék, mely vegyes alkotó részekből áll, mint p. újabb időben az Olla ptrida (l. o.); tágabban véve aztán össze-visszakevert, kuszált dalok és irói termékek is. Igy ragadt aztán a S. név, melyet némelyek a jóllakástól származtatnak (ponori Thewrewk Emil szerint a. m. a «megtelt bendőjüek mókázása»), azokra az ó-latin rögtönzésekre, melyeket az ifjuság kissé kapatosan fuvolakisérettel és megfelelő taglejtésekkel adott elő. Ezen félig lirai, félig drámai népköltési termék átmenetül szolgált a Fescenninus-versektől (l. o.) az igazi drámához, melyet Livius Andronicus (l. o. és Latin irodalom) megalkotott és meghonosított. De mig igy a műdráma, bár idegen csapáson haladva, nagyot fejlődött, a népdráma részint az Atellanákba (l. Atellanae fabulae) csapott által, részint pedig régi bohózatos alakjában (saturae) tovább élt a nép ajakán. A S. későbbi fejlődése tényleg mát a műköltők tolla alatt történik. Ennius (l. o.) S.-i már minden drámai formának hijával vannak és kizárólag az olvasónak szólnak. Egy lépéssel tovább menve, Lucilius már bevonja az oktató elemet és a régi S.-ból kialakítja a szatirát, mely eleinte még mindig egyveleges tárgyakból alkotja össze korképeit, de és birálataival még egyengeti az utat, melyen atacei Varro haladt, Horatius pedig tökélyre emelkedett.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is