Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Satyr... ----

Magyar Magyar Német Német
Satyr... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Satyr

(l. a mellékelt karcképet) e néven a görög mitologia másod rangu istenségeket ismer, melyek mint erdei, hegyi és vizi szellemek Dionysosnak rendes kiséretéhez tartoznak. Homeros még nem ismeri, Hesiodos azonban már kiemeli «gonosz, semmirekellő» természetüket, melyet mint erdő és mező manói tanusítanak. Mint hosszu fülü és lófarku démonok jóformán semmi egyebet sem tesznek, minthogy buja vágyaikkal üldözik a nőnemü istenségeket, első sorban azokat, melyek Dionysos kiséretében vannak, tehát a nimfákat és bacchansnőket. Igy ismeri őket a vázafestészet és igy szerepelnek a szatirdrámában. Később, a plasztika virágkorában, a képzőművészet jelentékenyen átalakította a S.-hoz fűzött mitoszokat. A bujálkodó manókból és csúf démonokból eleinte izmos, erős testü, de koros férfiak, később (amazok szilenekké alakulván) tréfás, enyelgő ifjak lettek. E tekintetben és felfogásban gyökerező műremekeknek egész sorozatát birjuk. A virágzás korából kiemelkedik Praxiteles mesterműve, az átmenet idejéből Myron Marsyasa, mig Lysippos iskolájából való a hires borhesei S. A későbbi korban a S. alakja összefoly a Pan és Faunus alakjaival. Igy lesznek a paniszkok mintájára satyriskok, nőnemü S.-ok és S.-gyermekek. Valamennyinek attributumai a borral, szürettel és zenével összefüggő eszközök és hangszerek, sőt megesik, hogy igazi vincellérszerepben ábrázolják őket (almából bort taposó S. egy domborművön).

[ÁBRA] PIHENŐ SATYR. (Rómában, a kapitóliumi múzeumban)

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is