Savoie

(ejtsd: szavoa, olaszul Savoja, régi nevén Sapaudia), 1. francia département Haute-S., Ain, Isere, Hautes-Alpes és Piemont olasz compartimento között, 6178 km² területtel, (1891) 263 297, egy km²-re 45,7 lak. Az Iserenek és mellékvizének az Arlynak völgye az egészen hegyekkel takart S.-t két részre osztja: egy kisebb ÉNy-ra és egy nagyobb DNy-ira; amaz az alacsonyabb, emez a magasabb; amott a mészkő, emitt a gnájsz, gránit és pala a túlnyomók. A legmagasabb hegység az Isere és Arc között a Vanoise, amelyben az Aiguille de la Vanoise 3861 m.-nyire emelkedik, amelyhez csatlakozik a Grand Pelvoz vagyis Dôme de Chassefort (3619 méter). A legmagasabb csúcsok tehát ezen mellékláncon ülnek, mig az Alpok azon főlánca, amely Olaszország felől határt alkot, csak 2-3500 m. magas hegycsúcsokat hord magán, aminők: a Valésan (3322 m.), a Pierre Pointe (3430 m.), a pompás Rochemelon (3548 m.), a Mont Cenis (l. o.), a Grand Galibier (3242 m.) stb. A mészkőhegységek közül a legmagasabb az Avaris (2666 méter) és a Pointe d"Arcalod (2223 m.). A département vizeit a Rhône gyüjti össze; ennek nagyobb mellékvizei: a Fier, a Bourget-tó lefolyása a Canal de Savieres, a Flon, az Isere, a Doron de Bozel, Arly és Arc mellékfolyóival. Mig a magas hegyeken örökös tél uralkodik, a Rhône mellett a déli gyümölcsök a szabadban is megérnek. A magas hegyek legfölebb legelőkül szolgálnak; a völgyek igen termékenyek, az összes területből mintegy 89 000 ha. a szántó, 119 000 a rét, 112 000 az erdő és 133 000 a puszta és legelő. A fő termékek: gabona (1893-ban 210 855 hl. búza, 235 500 hl. rozs, 51 340 q árpa és 70 280 q zab), sok burgonya és takarmány, különböző gyümölcsök, bor (1893-ban 300 689, tiz évi átlagban 196 240 hl.), kevesebb kender, len és dohány. A nagy terjedelmü legelők virágzó állattenyésztést tettek lehetővé, különösen sok a szarvasmarha (138 464 darab) és a juh (87 012 darab). A nagy kiterjedésü erdőkben sok a vad. a bányászat szolgáltat kevés vasat (Saint-Georges d"Hurtieres), kőszenet (1893-ban 12 055 t.), rezet, márványt és épületkövet. Ásványvizforrásai számosak: közülök nehány nagy hirnek örvend; ilyen Aix-les-Bains, Saint-André, Arbonne stb. Az ipar inkább csak helyi érdekü, legfontosabbak a selyem-, bőripar és tésztagyártás. Járásai: Albertville, Chambéry, Moutiers és St.-Jean-De-Mautienne. Székhelye: Shambéry. A département-t 1860-ban alakították a régi Szavója hercegség következő négy tartományából: Felső-Szavója, a tulajdonképeni Szavója, Tarentaise és Maurienne. V. ö. Joanne, Géografie de la S. - 2. S., Haute-S., département Franciaország K-i részében, Genf, Waadt, Wallis kantonok, Piemont, S. és Ain között, 4668 km² ter., (1891) 268 267, egy km²-re 62,2 lak. Ezen départementban, ahol Olaszország és Svájc vele összeszögellik, emelkedik Európa legmagasabb hegycsúcsai közül csak kevés éri el a 3000 m.-nyi magasságot; legnagyobbak: Buet (3109 m.), Mont-Fleuri (2751 m.), Colonné (2692 m.) stb. Egyedül az Arve mentén és a Genfi-tó környékén vannak kisebb lapályok. A Rhône csak a határán folyik; legnagyobb mellékvize itt az Arve és a Fier. Ezeken kivül a département legnagyobb folyója az Arly, az Isere mellékvize. Legnagyobb tava a genfin kivül az Annecy. Az éghajlat a völgyekben enyhe, a magas hegyeken zord. Az egész területből 135 486 ha. esik a szántóföldre, 110 084 az erdőkre, 47 278 a rétekre és 81 720 a pusztákra és legelőkre. A termékek ugyanazok mint S.-ban. 1893. termett 314 774 hl. bor, 630 513 hl. búza, 55 278 hl. rozs, 23 659 q árpa, 195 121 q zab. A bányászat nem jelentékeny; leginkább csak szenet és márványt szolgáltat. Ásványvizforrásai nagy számban vannak. Az ipar fejlettebb mint S.-ban, amennyiben a selyem- és bőriparon kivül vannak pamutszövői, papirosgyárai, órakészítése és szeszégetői. Járásai: Annecy, Bonneville, St.-Julien és Thonon-les-Bains. Fővárosa: Annecy. 1860. az egykori Szavója hercegség Genevois, Chablais és Faucigny nevü tartományaiból alakították. V. ö. Joanne, Géogr. de la Haute-S. (Páris).

Története. A Kr. e. IV. sz.-ban az allobrogok lakták, 122. a rómaiak hódították meg (prov. Alpes graiae et Poeniae); Kr. u. 435. a burgundok foglalták el, 534. a frank, 879. az arelati és 1033. a német birodalomhoz tartozott. Első grófja a susai őrgróf volt. 1036. az ország a mauriennei grófokra szállt, akinek őse Beroald volt. Tőlök származnak a S.-i hercegek. I. Amalé (1048-72) házasság által megszerezte Susát, Aostát és Torinót; fia II. Umberto meghódította a Tarantase uradalmat. Ennek fia II. Amadé alatt a S.-i házat V. Henrik császár 1111. birodalmi grófságra emelte. I. Tamás Chambéryt és Vaudot szerezte meg a vétel útján; III. Amadé meghódította Torinót, II. Frigyes császár Chablais és Aosta hercegévé nevezte ki. Unokaöccsei III. Tamás és IV. Amadé alapították a piemonti és S.-i két ágat. a) A piemonti ág. Alapítója Tamás Pignerol-kastélyt és Pervase völgyét szerezte meg; fia Fülöp házasság útján Acháját és Moreát, az előbbit azonban nápolyi II. Károlynak engedte át, becserélvén Alba grófsággal az Abruzzókban. Unokájával Lajossal kihalt az ág és Piemont S.-hoz csatlakozott. b) A S.-i ág. IV. (Nagy) Amadé (1285-1323) megszerezte Asti grófságot. Fia Eduard (1323-29) alatt a viennei dauphin jelentékeny területet hódított el. V. Amadé (a Zöld gróf, 1343-83) Vaudot vásárolta meg és hódított olasz földön. VI. Amadé (a Vörös gróf, 1383-91) meghódította Nizzát, Ventigliât stb. Fiát VIII. Amadé (a Békés, 1391-1431), 1416. Zsigmond császár hercegi rangra emelte, 1439. V. Felix néven pápává választották. I. Károly (megh. 1489.) bevette Saluzzót. III. Károly (a Jóságos, megh. 1553.) minden országát elveszítette, mert a svájciak Genet, Wallist, Vaudot, Chablaist és Gext elfoglalták, I. Ferenc francia király és V. Károly pedig a nizzai béke alkalmából S.-án osztozkodtak. Csak a fia Vasfejü Emánuel Filibert nyerte vissza a cateau-cambrésisi békében (1559) a császár és 1560. Franciaország által elfoglalt tartományokat, sőt 1564. a svájciak által elfoglaltak legnagyobb részét is. Onegliát csere útján, Tendát vétel útján nyerte és Torinót fővárosává tette. Fia I. Károly Emánuel (a Nagy, 1580-1630) a Rhôneon túli tartományokat Franciaországnak volt kénytelen átengedni. fiai közül az ifjabb Tamás Ferenc megszerezte Carignant (S.-Carignan), az idősebb Viktor Amadeus (megh. 1637.), a chieroseascói békében 1631. birtokait visszanyerte. II. Károly Emánuel alatt 1659. a genfi grófi család kihalása folytán azok birtokai a S.-ház birtokába mentek át. II. Viktor Emánule 1690. a Franciaország ellen irányzott augsburgi szövetségbe lépett be, amire ez S.-t elfoglalta, de a vigevanói békében megint visszaadta. 1703. S. Ausztriával szövetkezett, mire Franciaország elfoglalta a tartományt a csak Eugen herceg torinói győzelme (1706 szept. 7-én) szorította ki a franciákat. Az utrechti békében (1713) Viktor Amadé a királyi címet nyerte, egyúttal több tartományt, ezek közt Sziciliát is, melyet azonban 1720 aug. 24. Szárdiniával cserélt be. Azóta S. és Szárdinia a szárd monarkiát alkották. 1860. azonban S.-t és Nizzát Franciaország keblezte be és most két départmenet-t alkot. Az idősebb ág kihalása után az ifjabb S.-Carignan ág lépett (1831 ápr. 27.) a trónra.

Forrás: Pallas Nagylexikon