Scala
della (lat. Scaligeri), olasz fejedelmi család, mely
Veronában 1260-tól 1387-ig uralkodott. Nevét a család a címerében viselt
létráról kapta. Megalapítója I. Mastino della S., ki 1260. Verona podestája
volt s mint ghibellin a Hohenstauf-család utolsó sarját, Konradinót Anjou
Károly ellen hiven támogatta. 1277. megöletett, VII. Henrik a S.-családra
ruházta Verona birtokát, melyhez a család tagjai később még Padovát, Vicenzát
és Trevisót is megszerezték. - Cangrande della S., VII: Henrik és Bajor Lajos
császárok kortársa és buzgó párthive a pápákkal vívott harcaikban. A hazájából,
Firenzéből száműzött Dante egy ideig az ő udvarában élt. - II. Mastino della
S., szerencsétlen háborut viselt Velence és Firenze ellen. Halála után (1351)
megingott a család hatalma. Ekkor már az 1414 ápr. 18. elhalt Vilmosnak fiai
Brunoro és Antal is elvesztették volt a Verona fölötti hatalmat. Carrarai Jakab
meghivta őket ebédre és e közben elfogatta. Antal Németországba menekült, hol
nyoma vész, Brunoro ellenben Varrarai Marsilio, később a francia király és
utoljára Zsigmond magyar király segélyével iparkodott Veronát visszaszerezni,
melyet ekkor már a velencei köztársaság hajtott uralma alá. Elvégre Zsigmond
király 1410-ben 16 000 főnyi magyar hadat küldött Ozorai Pipo vezérlete alatt
Felső-Itáliába, akik Friault Udonéval együtt megszállották. Velence ekkor két
tűz közé szorult, mert Veronában és Vicenzában is forradalom támadt a
Scaligerik érdekében. De e két városban az összeesküvést elnyomták, Zsigmond
királlyal pedig a signoria 1413. öt évre fegyverszünetet kötött. Brunoro a
Verona feletti hatalmat tehát nem nyerte el; mind a mellett hű embere maradt
Zsigmond királynak, kit Budára, később Konstanzba is elkisért. A király őt
utóbb német birodalmi herceggé, Santo Monte grófjává és Verona császári
biztosává nevezte ki. Meghalt 1434 nov. 21. A S.-család utolsó sarja 1596. halt
meg. Női ágon a Dietrichstein- és Lamberg-családok származtatják magukat a
S.-családtól. Veronában gyönyörü gót stilü síremlék örökíti meg a család hirét.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|