Scaliger

1. Gyula Cézár, tulajdonképen della Scala, olasz orvos és filologus, szül. Rivában (a Garda-tó mellett) 1484 ápr. 23., megh. Argenben 1558 okt. 21-én. 1526-ig Velencében vagy Padovában élt, 1529. Agenba Franciaországba ment, ahol mint orvos működött. Mint természettudós Cardanusszal, mint filologus Erasmusszal heves vitába elegyedett és utóbbinak Ciceronianus címü műve ellen 1531. és 1536. két erélyes szónoklatot irt. Filozofiai művei közt megemlítendő: De subtilitate (Páris 1557, Hannover 1634) és De sapientia et beatitudine (Genf 1573) c. műve. Irt magyarázatokat Hippokrateshez: De insomniis (Lyon 1538), Aristoteleshez: De plantis (Páris 1556 és Marburg 1598) és Theophrastushoz: De causis plantarum (Lyon 1566 és 1584). A latin nyelvnek racionális kezelését tárgyalta De causis linguae latinae (Lyon 1540, Genf 1580, Heidelberga 1623) c. művében. Nagy feltünést keltett Poetices, libri VII. c. könyve, mely a három drámai egység elfogadásához lényegesen hozzájárult. V. ö. Scaliger József, De vetustate et splendore gentis Scaligarae et Julii Caesaris Scaligeri vita (Lejda 1594); Briquet, Éloge de Jules César S. (Agen 1812).

2. S. József Justus, francia ref. teologus, az előbbinek fia, szül. Agenben 1540 aug. 4., megh. Lejdában 1609 jan. 21. Már az atyai háznál jelentékeny bölcseleti ismereteket sajátított el; atyjának halála után (1558) Párisban tanult, hol a kálvinizmusra tért át; majd elhagyta Franciaországot s 1593. a lejdai egyetemen a széptudományok tanára lett. Tizenhárom nyelvet értett s jártas volt a matematikában, jogtudományban, bölcseletben, teologiában és történelemben is. Művei közül említendők: De emendatione temporum (Páris 1583, majd Genf 1629); Thesaurus temporum, complectens Eusebii Pamphili chronicon, melyben a többi műve távedéseit igazítá; De re numaria c. művében (Lejda 1606) a pénzeknek a történelemre, különösen az időszámlálásra való nagy fontosságáról értekezett. V. ö. Baudins, Oratio funebris Scaligeri (1609); Epistolae Scaligeri (Lejda 1627); Bernays, Jos. Just. S. (Berlin 1855).

Forrás: Pallas Nagylexikon