Scarlatti
(ejtsd: szkar-), olasz zenészcsalád, 1. Domokos, született
Nápolyban 1683. vagy 1685., megh. u. o. vagy Madridban 1757. Atyja és Gasparini
tanítványa. Operákat is szerzett, de 377 felfedezett zongoraszerzeménye s az a
tény, hogy 1709. őt mutatták be Händelnek Rómában, mint az olasz
zongoraművészet legkimagaslóbb alakját, ide helyezi súlypontját. 1715-19. a
római Szt.-Péter-bazilika karnagya volt; ez állásától ezért vált meg, hogy
Narciso c. dalművét betanítsa Londonban, honnan azután a portugál király
magával vitte Lisszabonba gyermekeit tanítani. 1725-29. ismét Nápolyban élt,
azután Madridban. Az u. n. egyházi hangrendeket (hangnemeket) S.-nál már modern
dur és moll váltja fel; szonátái még egytételüek. - 2. Atyja Sándor, az u. n.
nápolyi iskola alapítója, szül. Sziciliában Trapaniban 1659., megh. Nápolyban
1725 okt. 24. Rómában Carissimi volt mestere. A svéd trónról lemondott Krisztina
királynőnek volt ő itt udvari karnagya, számára adta elő első dalművét is
(L"onesta in amore). 1694-1703. és 1707 óta nápolyi udvari karnagy, a Sant"
Onofrio konzervatorium igazgatója. Bámulatos termékenységü zeneszerző. 1715-ben
105 operája volt (Rosaura; Teodora, melyben 1693. ő először látta el zenekari
kisérettel az addigi secco recitativót; Tigrare, Griselda stb.), állítólag 200
miséje, de azonkivül 7 oratoriuma, a párisi konzervatorium könyvtárában 8 köt.
kantátéja stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|