Schack

Adolf Frigyes gróf, német költő és irodalomtörténetiró, szül. Brüsewitzben 1815 aug. 2-án, megh. Rómában 1894 ápr. 14-én. A jogi pályára készült, de egyúttal az európai irodalmakat és keleti nyelveket is tanulmányozta. 1838. egy ideig a berlini kamarai biróságnál működött, azután beutazta Olaszországot és a Keletet, Görögországban tartózkodott és aztán Spanyolországba ment. Németországba visszatérve a mecklenburgi nagyherceget olaszországi és konstantinápolyi utjára kisérte, 1849. Berlinben a keleti nyelveket tanulmányozta. 1852. megvált a államszolgálattól és Spanyolországba utazott, ahol 1854. az arab kulturát tanulmányozta. 1855 óta Münchenben élt, 1876. Vilmos császár grófi rangra emelte. Legnevezetesebb művei: Geschichte der dramaturgischen Litteratur und Kunst in Spanien (3 köt., Berlin 1845-46, 1 kötet «Nachträge», Frankfurt 1854); Heldensagen des Firduse (Berlin 1851); Stimmen vom Ganges (2. kiad. Stuttgart 1877); Orient und Occident (3 köt., u. o. 1890); Poesie und Kunst der Araber in Spanien und Sicilien (2. kiad., 2 köt., u. o. 1877); Geschichte der Normannen in Sicilien (2 köt., u. o. 1889); Josef Mazzini (u. o. 1891); Gedichte (6. kiad. u. o. 1888); Ttimandra tragédia és Die Plejaden epikai költemény (4 kiad. Stuttgart 1884); Összes művei 6 kötetben (u. o. 1882-83) jelentek meg. Önéletleirását: Ein halbes Jahrhundert címen (3. kiad. u. o. 1894) tette közzé. Értékes képtárát a német császárnak hagyományozta. V. ö. Rogge, A. Fr. Graf v. S. (Berlin 1882); Brenning E., Graf A. Fr. v. S. (Lipcse 1885); Dorer E., Graf Ad. Fr. v. S. (1885).

Forrás: Pallas Nagylexikon