Scheffel

József Viktor, német költő, szül. Karlsruhéban 1826 febr. 16., megh. u. o. 1886 ápr. 9. Jogi pályára készült, de e mellett filologiával és irodalommal is foglalkozott. 1850-51. Säckingenben előadó (referendarius, 1852. titkár a bruchsali udvari biróságnál, 1852. elhagyta a jogipályát és Olaszországba utazott, ahol Trompeter von Säckingen c. művét irta (Stuttgart 1854, 198. kiad. 1892). 1858. Donaueschingenben mint Egon herceg könyvtárnoka, aztán Karlsruhéban, 1872 óta Rudolfzellben a Bone-tó mellett élt; 1865. udvari tanácsosi címet, 1872. nemességet nyert. legnevezetesseb művei: Gaudemus (58. kiad. Stuttgart 1891); Bergpsalmen (u. o. 1869, 5. kiad. 1888); Waldeinsamkeit (5. kiad. u. o. 1889). Hagyatékából megjelent: Fünf Dichtungen (u. o. 1887); Reisebilder (u. o. 1887); Gedichte aus dem Nachlass (4. kiad. u. o. 1889); Aus Heimat u. Fremde (u. o. 1891); Episteln (u. o. 1892). 1890-ben Bécsben Scheffelbund alakult meg, mely ugyanazon évben kiadta a S.-Gedenkbuchot s 1891. ott közzéteszi a Nicht rasten und nich rosten almanachot. V. ö. Rubemann, Joseph Victor von S. (Stuttgart 1886); Zernin, Erinnerungen an J. von S. (Lipcse 1887); Prölss János, S.-s Leben und Dichten (Berlin 1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon