Schiefner

Ferenc Antal, német származásu orosz nyelvtudós, szül. Revalban 1817 jul. 18-án, megh. Szt.-Péterváron 1879 nov. 16. Jogot tanult, később azután filologiával és főleg a keleti nyelvekkel kezdett foglalkozni. Egy ideig gimnáziumi tanár volt Szt.-Péterváron, 1852. az akadémia tagja lett, 1863. óta u. o. könyvtárnokoskodott is. Nagy ismerője volt a mongol, török-tatár, finn-ural nyelvcsaládoknak, továbbá a kaukázusi és tibeti nyelveknek is. Főbb művei: Táránátha: A buddhizmus története címü munkájának fordítása (Szt.-Pétervár 1868); Pótlékok és javítások Schmidtnek Dzanglun-kiadásához (u. o. 1852); Keleti utazások és buvárlatok (1853-56). Nevezetesek S.-nek a kaukázusi nyelvekről szóló munkái is. Lefordította a finn Kalevalát (Helsingfors 1852), és verses átdolgozást adott a minusszini tatárok hősmondáiból (Szt.-Pétervár 1859). V. ö. Wiedermann, S. emlékezetére (a Bulletin del l"Académie impériale des sciences de St.-Pétersbourg (26. kötet, 1880).

Forrás: Pallas Nagylexikon