Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Schiller... ----

Magyar Magyar Német Német
Schiller... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Schiller

1. János Kristóf Frigyes, német költő, szül. neckari Marbachban 1759 nov. 10., megh. Weimarban 1805 máj. 9. Apja János Gáspár (szül. 1723 okt. 27., megh. 1796 szept. 7.) bajor szolgálatban, az osztrák örökösödési háboruban felcser volt, később pedig seborvos lett Marbachban. Itt vett nőül Kodweis Erzsébet Dorottyát (szül. 1732 dec. 18., megh. 1802 ápr. 30), egy pék és vendéglős leányát, aki S. anyja lett s nagy hatással volt a költő lelki fejlődésére. S. első gyermekéveit Lorchban (1763-66) töltötte, ahol egy Moser nevü pap részesítette az első oktatásban. Aztán a ludwigsburgi gimnáziumban folytatta tanulásait oly kitünő eredménnyel, hogy magára vonta Károly herceg figyelmét, aki rábirta S. atyját, hogy a fiut, akit teologiai pályára szánt, a Solitudeön levő katonai akadémiába jogra adja. 1776. az időközben egyetemmé bővült s Stuttgartba áthelyezett intézetben az orvostanra szentelte magát, hallgatva filozofiai és természettudományi előadásokat is. Ide vágó tanulmányainak eredményei voltak Theosophie an Julius és Versuch über den Zusammenhang der thierischen Natur des Menschen mit seiner geistigen c. dolgozatai. S. költői hajlamait, amelyek 13 v. 14 éves korában menyilatkoztak vallásos szomoru játékaiban (Die Christen, Absalon), eleinte Klopstock és Haller élesztették, utóbb Schubart (Der Eroberer, Die Gruft der Könige), Bürger és főként a Strum und Drang-korszak drámája voltak rá hatással; ez utóbbit S befejezetlen Der Student von naassau és Kosmus von Medici c. Darabjaiban utánozta is. Ez irányban való működésének legerősebb kifejezője és egyszersmind ifjukori költészetének legkiválóbb alkotása azonban a Haramiák (Räuber, 1777; megjelent először Frankfurtban 1781.) c. forradalmi szellemü müve volt, amelyet az akadémiai ifjuság óriási tetszéssel fogadott. 1780 dec. S. az Augé-ezred katonaorvosa lett Stuttgartban. Itt ismerkedett meg Vischer kapitány özvegyével, aki iránt heves szerelemre gyuladt, amelynek Laurához intézett ódáiban adott dagályos kifejezést. Andreä Vilhelmina iránti szerelméből fakadtak már egyszerübb hangu Minna-dalai, amelyeket az ódákkal együtt a S.-től szerkesztett Anthologie auf das Jahr 1782. c. könyvben jelentek meg, amely a Semele drámai jeleneteit is magában foglalja. Bürgert utánzó Männer und Kastraten (később Männerwürde), Venuswagen, In einer Bataille (később Die Schlacht) c. költeményeiben, továbbá epigrammáiban, ódáiban (Der Triumph der Liebe), amelyek ez időbeli lirájának szülöttei, csak a nagyszerü nyelv, a felfogás nemessége jelzik a nagyratörő, noha nem lirikus talentumot. A Haramiákat (magyarra fordította Schedel [Toldy] Ferenc, Pest 1823) 1782 jan. 13. a mannheimi szinházban fényes sikerrel adták elő s S. is titkon jelen volt a premieren. A herceg aztán S.-nek az orvostanin kivül megtiltván minden más irodalmi működést, költői és zsurnalisztikai munkásságában (Nachrichten zum Nutzen und Vergnügen 1781; Württembergisches Repertorium 1782) egyaránt gátolva érezte magát. E miatt s más okok következtében 1782 szept. 23. éjszakáján Streicher András nevü barátjával Frankfurtba szökött. Ugyanez év okt. és nov. Oggersheimban (Mannheim mellett) befejezte Die Verschwörung des Fiesco (nyomatott Mannheimban 1783); magyarra fordította Puky József, Pest 1827; Nagy Ignác, a Szinműtár IV. köt., Buda 1843  c. első történelmi drámáját. E történelmi szempontból gyenge, Rousseau-i hatás alatt álló művénél sokkal magasabban áll harmadik és legjobb ifjukori társadalmi tragédiája: Luise Millerin vagy Kabale und Liebe (igy nevezte el Iffland, nyomatott Mannheimban 1789; Ármány és szerelem, magyarra fordította Puky József, Pest 1827; Szenvey, a Szinműtár II. köt., Buda 1841). Ez a nagy hatásu alkotás arra indította a mannheimi szinház intendánsát, hogy S.-t szinháza költőjének szerződtesse. A költőt azonban betegeskedése meggátolta kötelessége teljesítésében és a szerződés egy év mulva felbomlott. Ez időtájt egy könyvkereskedő leánya, Schwan Margit, továbbá Kalb Sarolta iránt érzett szerelme, amelynek Freigeisterei der Leidenschaft-jában és Resignation-jában (magyarra fordította Reményffy) adott hangot, továbbá eladósodása és szüleinek haragja is csak gondot és bút okoztak neki. Uj lapjával: Rheinische Thalia (1785), amelyben Die Schaubühne als eine moralische Anstalt c. cikke jelent meg, szintén nem ért el külső sikert. Noha Károly Ágost weimari herceg, aki Daarmstadtban Don Carlos első felvonásának felolvasását meghallgatta, weimari tanácsosi címet ajándékozott neki és a Deutsche Gesellschaft zu Mannheim tagjai közé is felvette, S. sehogy sem tudott boldogulni. Forró köszönettel fogadta el tehát egy lipcsei tisztelőjének, Körner Keresztély Gorrfriednek (l. o.) segítségét, amely lehetővé tette neki, hogy Lipcsébe (1785 ápr.) költözködjék. Azonban időközben Körner Drezdába került és S. ide követte. An die Freunde és Körners Vormittag c. költeményei mutatják, mily boldoggá tette ez új barátsága.

Körner jótékony hatását tükröztetik Philosophische Brief-jei, amelyek a Göschentől újból kiadott Thalia-ban jelentek meg. Ugyanitt látott napvilágot (1787) S. kitünő lélektani novellája: Der Verbrecher aus verlorener Ehre, továbbá Der Geisterseher c. (1789, folytatta Follenius, Lipcse 1789) befejezetlen regénye, mely nagy sikert aratott. Itt jelentek meg: Der (versöhnte) Menschenfreund prózi jelenetei is, továbbá a lassanként készült Don Carlos (könyvalakban 1787 és 1801, magyarra fordította E. Kovács Gyula, Budapest), amelyben az ifjukori drámák zajongó naturalizmusa helyett a kifejlődött költő ideálisan fellengző pátosza jut kifejezésre. Már ekkor S. elhagyta Drezdát és Weimarba költözött, ahol Wieland nagyon szivesen fogadta és megnyitotta előtte a Teutscher Merkur hasábjait. Ez időbe esik Langenfeld Saroltához való szerelmi vonzódásának újraéledése is. Közben S. elfogadván a jenai egyetemen a filozofia és történelem rendkivüli tanszékét és 1790 febr. meiningeni udvari tanácsossá is kineveztetvén, nőül vehette kedvesét. Jenában családi életének örömeit Reinhold, Fichte, Humboldt Vilmos barátai is növelték. Tanári székét Geschichte des Abfalls der vereinigten Niederlande (Lipcse 1788) c. művének kööszönhette, amely még Don Carlos-ához tett előzetes tanulmányaiban gyökerezett. Történetirói munkásságának gyümölcse: Geschichte des dreissigjährigen Krieges (Lipcse 1791-92. A harmincéves háboru története, magyarra fordította Torkos István, Budapest 1834). E mellett S. természetesen a költészetet is művelte. Az ókori klasszikai szellemre irányította figyelmét, ezáltal is közeledve Goethéhez, akire a Götter Griechenlands (1788 márc.), forradalmi hangja bizonyára idegenül hatott. Ez időből való S. esztetikai dolgozatai, amelyek sokban Kant szellemét tükröztetik: Die Künstler (1789 márc.); Über Anmut und Würde (1793); Vom Erhabenen (1793); Briefe über ästhetische Erziehung des Menschen (1795); Über naaive und sentimentale Dichtung (1795). Az esztetikai értekezésekből magyarul ZollnerBéla adott ki egy kötetet (Budapest 1886).

S.-nek szelleme ideális röptére annyival inkább szüksége volt, mert teste folyton szenvedett. 1791. veszélyes mellbetegsége miatt tiz hónapig pihent. Aztán átvette a Horen szerkesztését, amelyekhez Goethét is megnyerte munkatársul. A két költő közt szoros barátság fejlődött ki, amely mindkettőjükre nézve áldásos volt. Levélváltásuk valóságos szellemi kincsesbánya. A Horen-ben, valamint 1796. a Musen-Almaanachban jelent meg S.-nek több gondolati lirai költeménye: Das Ideal und das Leben; Der Spaziergang; Das verschleiderte Bild zu Sais; Die Macht des Gesanges; Der Tanz; Die Ideale; Würde der Frauen. Az 1797-iki Musen-Almanachban jelentek meg a Xéniák, aztán egy csomó ballada; 1798. Der Ring des Polykrates; Der Handschuh; Der Taucher; Die Kraniche des Ibykus; majd 1799. Der Kampf mit dem Drachen; Die Bürgschaft; 1880. Die Glocke (A harang, magyarra fordította Gáspár Imre, Budapest 1881); 1802. Nero und Leander; 1803. Kassandra; 1804. Der Graf von Habsburg. S. balladáit és románcait nálunk Heinrich Gusztáv (Budapest 1885) magyarázta. 1799 dec. S. Weimarba költözött vissza, hová Goethén kivül a szinház is vonzotta, amelynek számára sokat dolgozott, fordítván Shakespere Macbeth-jét (1800), Gozzi Turandot-ját (1802), Racine Phedre-jét stb. E korszakbeli működésének legkimagaslóbb alkotása azonban Wallenstein (előadták 1779., nyomt. 1880., Wallenstein halálát fordította Hegedüs István, Budapest 1883, magyarázta Alexander Bernát, u. o. 1885) trilogiája, amelyben már a történelmi érzékek és a jellemfestésnek ereje kiválóan nyilatkozik. Ezután következő drámai művei: Maria Stuart (magy. Olcsó könyvtár, Budapest 1890) és Die Jungfrau von Orleans (1802, előadták Lipcsében 1801; Az orléansi szűz, magyarra fordította Borsody Béla, Olcsó konyvtár, Budapest 1892), amelyekben a katolikus világnézethez való bizonyos poétikus vonzódás mutatkozik. Az antik tragédia hatása érzik S.-nek formailag tán legfényesebb, de drámai szempontból gyenge Die Braut von Messina c. művében (1808; A messinai ara, magyarra fordította Szenyey József, Buda 1836, magyarázta Bauer Simon, Budapest 1889). Legutolsó drámájában: Wilhelm Tell (magyarra fordította Tomor Ferenc, Budapest 1894, magyarázták Heinrich Gusztáv, u. o. 1883 és Vida Aladár, Eperjes 1882) a kettős cselekmény kisebbíti a hatást. Egy csomó tervét nem valósíthatta meg, egy csomó megkezdett drámája (Die Kinder des Hauses, Die Gräfin v. Flandern stb.) és egyéb munkája maradt félbe. Utolsó bevégzett műve: Die Huldigung der Künste volt. A dicsőség tetőpontján állott, amikor sírba szállt. 1827 óta hamvai a weimari fejedelmi sírboltban nyugszanak. Szobrot majd minden nagyobb német városban állítottak neki; az első volt az 1839 máj. leleplezett s Thorwladsentől készített ércszobor. 1857 szept. 4. S. és Goethe kettős szobrát állították fel Weimarban.

S. műveinek kiadásai közt a legelső a Körner Keresztély Gottfriedé, Sämmtliche Werke (12 köt., Stuttgart és Tübinga 1812-15). A legkiválóbb tudományos, történelmi-kritikai kiadás a Goedekeé (17 köt., Stuttgart 1867-76). Vannak még kiadások Kurztól, Boxberbertól, von Maltzalintól is stb. Szinműveit magyarul Tomor Ferenc adta ki (4 köt., Budapest 1888). Verseit kiadta magyarul Soproni Fiedler Ferenc (Kolozsvár 1836); költeményei fordították azonkivül Szász Károly, Vargha Gyula, Váró Ferenc (Budapest 1890), magyarázta az előbb említetteken kivül Szemák István (u. o. 1893). Jurany Gusztáv S.-nek Mózes küldetése c. művét is magyarra fordította (u. o. 1895, Olcsó könyvtár).

2. S. János Henrik Károly Frigyes Armin, német hisztorikus és pedagogus, szül. M.-Wertheimban 1839 nov. 7. Filologiát és történelmet tanult, azután gimnáziumi tanár, majd igazgató. 1876. Giessenben egyetemi tanár és pedagogiai szeminárium igazgatója lett. Nevezetesebb munkái: Die lyrischen Versmasse des Horaz (Lipcse 1868, több nyelvre fordítva); Geschichte des röm. Kaiserreichs unter der Regierung des Nero (Berlin 1872); Geschichte der röm. Kaiserzeit bis auf Theodosius d. Gr. (2 köt., Gotha 1883-86, angolra fordítva); Handbuch der parkt. Pädagogik für höhere Lehranstalten (3. kiad. Lipcse 1894); Lehrbuch der Geschichte der Pädagogik (3. kiad. u. o. 1894); Pädagogische Seminarien für das höhere Lehramt (u. o. 1890); Hauserbeit und Schularbeit (Berlin 1891); Die schulhygienischen Bestrebungen d. Neuzeit (Majnai Frnkfurt 1894) stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is