Schilling

János, német szobrász, szül. Mittweidában 1828 jun. 23. Drezdában Rietschelnek, Berlinben Drakénak volt tanítványa, majd visszatérve Drezdába Hähnel műhelyében dolgozott, 1853-56. Olaszországban tartózkodott, 1858-ban pedig a drezdai művészeti akadémia tanára lett. Kitünő művei: a nap szakait ábrázoló 4 szoborcsoport a drezdai Brühl-féle sétány lépcsőjén; Demiani főpolgármester szobra Görliztben; Schiller emlékszobra Bécsben; Miksa császár szobra Triestben; a hamburgi harcosemlék; Hähnel szobra Drezdában; a reformáció elmékére állított, Luther és Melanchont ábrázoló nagy bronzszobor Lipcsében; János szász király bronz lovasszobra Drezdában; a Bacchust és Ariadnét párducoktól vont kocsin ábrázoló nagy bronz szoborcsoport a drezdai udvari szinház épületén; Semper Gottfried bronzszobra Drezdában (1892); I. Vilmos császár bronzszobra Dortmundban (1894), márványszobra Wiesbadenben (18949 stb. Leghiresebb alkotása a niederwaldi hatalmas német nemzeti emlék (1877-84), mely a főalakon, Germánia óriási bronzszobrán kivül számos kisebb bronzszoborból és szoborműből áll.

Forrás: Pallas Nagylexikon