Schlechta

1. János (visegrádi és kosteletzi), kiváló humanista iró, a dunai tudós társaságnak tagja, szül. 1466 jan. 24., megh. 1525 aug. 29. (mások szerint 1540). Jómódu cseh nemesi családból származott, tanulmányait a prágai egyetemen végezte és u. o. 1484. baccalaureus lett. A XV. sz. végén II. Ulászló magyar király szolgálatában lépett és a budai udvari kancelláriában nyerve alkalmazást, tizenhat évet töltött a királyi udvarban, élénk összeköttetésben állva korának humanistáival, első sorban Celtessel és a budai királyi könyvtár felhasználásával élénk irodalmi tevékenységet fejtve ki. 1504 okt. 4-én megnősült (neje Strassnitz Magdolna) és azontúl visszavonultan élt kosteletzi kastélyában. S. egyike volt kora legkiválóbb humanistáinak. Saját művei közül kortársai körében legtöbb hatást ért el egy a lélekről szóló, prózában irott Microcosmus címü munkájával, melyet, miután kéziratban husz évig forgott barátai közt közkézen, Ursinus Velinus felszólítására kiadott és Thurzó János olmützi püspöknek ajánlott. A kiadás lappang, s igy a munkát nem ismerjük, de kortársak reánk maradt birálataiból tudjuk, hogy a görög forrásokon kivül arabokat (Averroës) is használt. V. ö. Abel Jenő, Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság (akadémiai értekezés, Budapest 1880), hol a korábbi irodalom teljesen fel van véve és kritikailag méltatva.

2. S. Ottokár báro, osztrák orientalista, szül. Bécsben 1825 jul. 20., megh. 1894 dec. 18-án. 1842. a keleti akadémiában lépett, 1848. Attaché Konstantinápolyban, 1860-ban visszatért Bécsbe, ahol 1861-ben jogi tanácsos és a keleti akadémia igazgatója lett, 1870. főkonzul volt Bukarestben, később miniszteri tanácsos a külügyi hivatalnál, 1882. miniszteri ranggal nyugalomba lépett. 1865 óta a magyar tudományos akadémia kültagja volt. Munkái: Frühlingsgarten, Dsámi persa költő műve, német fordítással (Bécs 1846), továbbá fordításokat Szédiból (Fruchtgarten, u. o. 1852) és Ibn-Jeminből. Török nyelven irta népjogairól szóló könyvét, továbbá Manuel terminologique français-ottoman (u. o. 1870); Firdusi, Jussuf und Suleika (u. o. 1889).

Forrás: Pallas Nagylexikon