Schlegel

1. Ágost Vilmos, német kritikus, műfordító és költő, S. Frigyes bátyja, szül. Hannoverben 1767 szept. 8., megh. Bonnban 1845 máj. 12. Göttingában teologiát és filozofiát tanult, 1798. rendkivüli tanár lett Jenában, 1798-80. öccsével, S. Frigyessel az Athenäumot adta ki. 1796. vette nőül Michaelis Karolinát, aki később tőle elvált és Shcellinghez (l. o.) ment férjhez. Azután Berlinben felolvasásokat tartott az irodalomtól és művészetről. Megismerkedvén Staël (l. o.) asszonnyal, 1804. elkisérte különféle utazásaiban; 1808. Bécsben felolvasásokat tartott a drámai művészetről és irodalomról, 1813. és 1814. mint titkos kabineti titkár a svéd trónörököst elkisérte hadjárataiban. 1818. a bonni egyetemen a művészettörténelem és irodalom tanára lett. A szanszkrit nyelv tanulása céljából többször ment Franciaországba és 1823. Angliába, 1827. Berlinben a képzőművészetek teoriájáról és történetéről olvasott fel. 1819. ismét megnősült, de csakhamar megint elvált nejétől. S. a romantikus iskola legelső és legkiválóbb képviselőihez tartozik. Esztetikai itéleteiben és jellemzéseiben éles látás és lapos tudás nyilvánul. Nagyon sokat tett a germanisztikai és szanszkrit tanulmányok fejlesztése érdekében. Műfordításai, s főleg Shakespeare-átültetései mesteriek. Munkái: Über setzung Shakesperes (Berlin 1797-1810, 9 köt., új bővített, jegyzetes kiad. Tiecktól, u. o. 1839- 1841, 12. s legújabb kiad. Bernaystól, u. o. 1890); Gedichte (Tübinga 1800); Charakteristiken und Kritiken (Königsberga 1801, 2 köt., S. Frigyessel); Musenalmanach auf 1802 (Tieck L.-sal); Berlines Vorlesungen über schöne Litteratur und Kunst (Minor-kiad., Heilbronn 1884, 3 köt.); Spanisches Theater (Calderon-féle drámák fordítása, Berlin 1803-09, 2 kötet, új kiad. 1845); Blumensträusse der ital., span. und portug. Poesie (u. o. 1804); Romantische Wälder (u. o. 1808); Vorlesungen über dramatische Kunst und Litteratur (Heidelberga 1809-11, 2 köt., 3 rész, 2 kiad. u. o. 1817, 3 rész); Poetische Werke (u. o. 1811-1815, 2 köt., új kiad. 1820); Observation sur la langue et la littérature provençales (Páris 1817); Indische Bibliothek (Bonn 1820-30); Vorlesungen über Theorie und Geschichte der bildenden Kunst (Berlin 1827); Kritische Schriften (u. o. 1828, 2 köt.); Reflexions sur l"étude des langues asiatiques (u. o. 1832) stb. S. összes művei Lipcsében jelentek meg (12 köt.); Oeuvres évrites en français (u. o. 1846, 3 köt.) és Opuscula quae latine scriptae reliquit (u. o. 1848) c. alatt Böcking E. s. francia és latin nyelvü dolgozatait adta ki.

2. S. Dorottya Friderika, német irónő, Mendelssohn Mózes leánya, S. Frigyes felesége, szül. Berlinben 1763 okt. 24., megh. Majna-Frankfurtban 1839 aug. 3. Egy Veit Simon nevü bankárnak volt felesége, de ettől 1798. elvált, hogy S. Frigyest követhesse, akiért nagyon rajongott. Elkisérte őt Jenába, Párisba, ahol 1804. a protestáns vallásra tért át és 1804. egybekelt S. Frigyessel. 1808. Kölnben mindketten katolikusokká lettek. Férje halála után S. 1830. Frankfurtbaa költözködött. Művei. Florentin (regény, 1 köt., Lübeck és Lipcse 1801); Geschichte des Zauberers Merlin (kiadta S. Frigyes, Lipcse 1804); Lothar und maler (kiadta u. a., Frankfurt 1805); Corinna (Staël asszony regényének fordítása, Berlin 1807-08, 4 köt., új kiad. 3 köt., 1852). Munkáit S. Frigyes a maga neve alatt adta ki. V. ö. Raich M., D. v. S. und deren Söhne Johann und Philipp Veit, Briefwechsel (2 köt., Mainz 1881).

3. S. Frigyes, német költő és kritikus, S. Ágost V. öccse, szül. Hannoverban 1772 márc. 10-én, megh. Drezdában 1829 jan. 11. Göttingában és Lipcsében filologiát tanult, később Drezdában és Berlinben élt, hol barátságot kötött Shleiermacherrel, 1800. a jenai egyetemen habilitáltatta magát a filozofiából. 1802. nejével Dorottyával, aki Mendelssohn leány volt, Párisba ment s ott a filozofiáról előadásokat tartott és az Európa c. havi folyóiratot adta ki. 1808. Kölnben áttért a katolikus vallásra, ugyanez évben Bécsbe ment, ahol az állami kancelláriánál udvari titkár lett; 1809. Károly főherceg fő hadi szállásán tartózkodott. 1810. és 1813. Bécsben felolvasásokat tartott a történelemről és irodalomról, 1815-18. az osztrák követség kiküldött tanácsosa volt a német szövetségi tanácsnál Majna-Frankfurtban; 1818. visszatért Bécsbe, 1820-23. szerkesztette a Concordia címü katolikus szellemü folyóiratot, 1826. és 1827. felolvasásokat tartott a filozofiáról. A kritikában S. nem oly élesen látó mint bátyja, de felülmulja őt mint irodalomtörténész és filozofus. A romantikus iskola alapvető eszméi tőle valók. Mint költő jelentéktelen, de nagy, örök érdemei vannak a filologia körül. Művei: Die Griechen und Römer (1 köt., Neustrelitz 1797); Geschichte der Poesie der Griechen u. Römer (1 köt., Berlin 1798); Lucinde, ein Roman (1 köt., u. o. 1799); Schriften von Dorothea S. (1 köt., Lipcse 1801); Über die Sprache und Weisheit der Inder (Heidelberga 1808); Gedichte (Tübinga 1809); Vorlesungen über neuere Geschichte (Bécs 1811); Deutsches Museum (u. o. 1812-13); Geschichte der alten und neuen Litteratur (2 köt., u. o. 1813); Philosophie des lebens (u. o. 1828); Philosophie der Geschichte (u. o. 1829); Philosophische Vorlesungen, besondres über die Philosophie der Sprache (u. o. 1830); Philosophische Vorlesungen aus den Jahren 1804-06. (kiadta Windischmann, 2 köt., Bonn 1836-37); Sämmtliche Werke (Bécs 1822-25, 10 köt., 1846); Prosaische Jugendschriften 1794-1802. (kiadta Minor, 2 köt., u. o. 1802); Briefe an seinen Bruder August Wilhelm (kiadta Walzel, Berlin 1890). V. ö. Haym, Die romantische Schule (Berlin 1870); Dilthey, Leben Schleiermachers (u. o. 1870).

Forrás: Pallas Nagylexikon