Schlesinger

Lajos, német történetiró, szül. Oberleutensdorfban (Csehország) 1838 okt. 13. Prágában tanult s 1868 u. o. tanár lett a német főreáliskolán, majd igazgató a leitmeritzi reáliskolán. 1870 óta tagja a cseh tartományi gyülésnek s egy alapító tagja a csehországi német történelmi társulatnak és egyúttal az egylet által kiadott Vierteljahrsschrift folyóiratnak a szerkesztője. Fő műve: Geschichte der Deutschen in Böhmen (2. kiad. Prága 1870); ezen kivül kiadta még a Stadtbuch con Brüx (u. o. 1875) és a Chronik der Stadt Elbogen (u. o. 1877) c. műveket; egyéb munkái: Kaspar Brusch; Anton Fumstein und seine Gedichte; Die Nationalitätsverhältnisse Böhmens (Stuttgart 1886); kiadott még a német-csehek származására vonatkozó más műveket is s megirta a németek szereplését a cseh történelemben. Újabb munkái: Urkundenbuch von Saaz (1893); Gründung karlsbads (1893). Schmeykal (l. o.) elhunyta után (1894) ő lett a cseh-németek pártvezére a tartománygyülésen és a birodalmi gyülésnek is tagja.

Forrás: Pallas Nagylexikon