Schleswig

1. egykori hercegség, jelenleg S.-Holstein (l. o.) porosz tartomány É-i része; az Eider és Eider-csatorna választja el az egykori Holstein hercegségtől. 1864. területe volt 9140 km², lakóinak száma 406 486. S.-re vonatkozó történelmi ismereteink körülbelül a 800-ik évig nyúlnak vissza, amikor Göttrik vagy Bottfried (801-810) nevü királya Nagy Károly ellen viselt háborut s egy határsáncnak, az u. n. Danewerknek az építését kezdte meg. Károly ellenben a S.-iek elleni védelmül az Eider és Schlei között a dán határgrófságot állította föl. Göttrik halála után trónöröklési viszályok törtek ki, amelyeknek következtében Harald Jámbor Lajost hivta segítségül és magát 826. Mainzban megkereszteltette. Az ő védelme alatt kezdte meg Ansgar hittérítői működését és építette 850 körül az u. n. Holmon az első keresztény templomot. I. Ottó állította föl 948 körül az első püspökséget. II. Konrád császár pedig 1027. a dán határgrófságot Nagy Kanut dán királynak engedte át. Ez idő óta S. és Holstein között az Eider és a Levensau szolgált határul. S., amelyet 1340-ig D-i Jütlandnak neveztek, ámbár dán tartomány volt, már korán örvendett bizonyos önállóságnak. A helytartóság a királyi ház tagjainak kezében volt letéve, akik hercegi címet viseltek. Ezek egyike, Knut Lawart, 1115 után uralmát a K-i Holsteinban lakó vendekre is kiterjesztette és 1129. Lithár császártól az obotriták királya címet is megszerezte; rokona Magnus azonban 1131. meggyilkolta. Knut Laward fia, I. v. Nagy Valdemár visszaszerezte családja számára S. hercegséget és 1157. a dán királyi koronát is. I. Valdemár 1182. halt meg. Ifjabb fia II. Valdemár, a győzelmes, 1202-ig volt S. hercege, amidőn a dán trónra lépett. Mint dán király 1232. S.-et átadta ifjabb fiának Ábelnek, aki nőül vette előbbi ellenfelének IV. Adolf holsteini grófnak leányát s 1250. dán királlyá lett, de már 1252. a háboruban elesett és a dán koronát a család egy másik ága szerezte meg. S.-et mint dán hűbért azonban Ábel fiai a holsteini grófok segítségével maguknak megtartották. Midőn Glipping Erik dán király és anyja Margit Erid S.-i herceget haddal megtámadták, 1261. S.-től D-re vereséget szenvedtek és fogságba kerültek. Ez idő óta a hercegségben az uralkodó család örökösödési jogát nem vonták többé kétségbe, de É-i Frízország Königsburg és Ripen püspöki székhely környékének kivételével dán uralom alatt maradt. Azon hosszas küzdelmek alatt, amelyeket Ábel utódai főképen Alsen és Arröe szigetek birtokáért a dánokkal vívtak, gyakran kerestek D-en segítséget. A holsteini grófokkal több ízben rokonságba léptek és holsteini lovagok S. D-i részében terjedelmes birtokokat szereztek. Midőn Valdemárt, S. kiskoru hercegét nagybátyja és gyámja Nagy Gerhard holsteini gróf a dán királyi székbe helyezte, egyszersmind arra is rábirta, hogy S.-et mint örökös hűbért neki engedje át. Valdemár azonban 1330. leköszönt és Gerhard S.-et visszaadta unokaöccsének oly feltétel alatt, hogy az Ábel családjának kihalása esetén S. a holsteini grófoknak jusson birtokába. Ezen eset 1375. csakugyan bekövetkezett; a holsteini grófok elfoglalták S.-et s uralmuknak É-i Frízország is alávetette magát. Fünen szigetén Nyborgban 1386. jött létre azután azon szerződés, amely szerint S. hercegséget É-i Frízországgal együtt a holsteini grófok rendsburgi ága örökösödési joggal mint dán hűbért megkapja. Ezzel S.-Holstein (l. o.) meg volt alakítva.

2. S., kerület a porosz S.-Holstein tartományban, amely az egykori S. hercegséget foglalja magában és a következő 23 járásra oszlik:

*Beleértve Helgolandot.

3. S., az ugyanily nevü kerület és járás, továbbá S.-Holstein tartomány fővárosa, a Schlei Ny-i végében, vasút mellett, (1890) 15 123 (1895) 17 250 lak., jelentékeny bőriparral és halászattal; szén-, gabona- és faimporttal. A 6 km. hosszu város áll az ó-városból az ugynevezett Holmmal, a Lollfussból (nevét az egykor nagy tiszteletben álló ereklyéről, Lollus mainzi érsek lábáról kapta) és Friedrichsbergből. A két utóbbi közt van Gottorp (l. o.) kastély. Kiválóbb épületei ez utóbbin kivül az 1894. restaurált Szt.-Péter-templom az ó-városban, néhány sír- és műemlékkel (a többi közt egy tölgyfából faragott oltárszekrény 398 figurával, amelyet Brüggemann husumi faragó készített és 1666. a Kiel melletti bordesholmi templomból hoztak ide) és a szt. Mihályról elnevezett görögkeresztalaku templom. A várostól D-re két határsáncnak (Danewerk és Kograben) maradványai láthatók. E kettő között Selk falu közelében a királydombon van egy emlék, amelyet 1864. febr. havában ott elesett osztrákok emlékére állítottak fel. S. egyike a tartomány legrégibb városainak, 804. Sliestorp, 850. Slieswic, a X. sz.-ból való kőemlékeken Haithaby néven történik róla említés. Az első keresztény templomot benne 850 körül Ansgar építtette a Holmon. 948 körül püspökséget állítottak föl benne. A S.-i hercegek szintén itt laktak. Az. utolsó kat. Püspöke 1541. halt el. 1850., midőn a dánok elfoglalták, német érzelmü magatartásáért elvesztette fővárosi jellegét és a tartományi főhatóságokat Flensburgba tették át. 1864. megszállották és 1866. elhagyták az osztrákok. V. ö. Schröder, Gesch. u. Beschreibung d. Sadt S. (1827) és Sach, Gesch. der Stadt S. (1875).

Forrás: Pallas Nagylexikon