Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Schliemann... ----

Magyar Magyar Német Német
Schliemann... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Schliemann

Henrik, német archeologus, szül. Neubuckowban (Mecklenburg-Schwerin) 1822 jan. 6-án, megh. Athénben 1890 dec. 26. Atyja protestáns lelkész volt, aki fiát a kereskedelmi pályára szánta és tényleg a kis S. 5 évig volt kereskedőtanonc Fürstenbergben, amig ellenállhatatlan utazóvágytól űzetve, elszegődött egy Venezuelába induló hajóra. Mikor útközben Texel hollandiai szigetnek táján hajótörést szenvedett, egy ideig roppant nélkülözéseket kell tűrnie, utóbb pedig Amsterdamban egy nagyon alárendelt irodai állást elfoglalnia. Itt tanulta meg saját szorgalma folytán jóformán az összes európai nyelveket és annyi kereskedem ismeretet, hogy főnökei 1846. ügynökül küldték Szt.-Pétervárra, hol csakhamar önálló üzletet nyitott és azt felvigároztatta. Beutazta az európai szárazföldet, Szíriát és Egyiptomot és miután már előzetesen a görög nyelv ókori emlékeivel megismerkedett volt, 1859. először fordult meg Hellaszban. 1864. szerencsésen üzleti vállalataitól visszavonulva, körülutazta a világot, majd 1866. Párisban telepedett le, hol öntanulmány útján szerzett régészeti ismereteit rendszeresítette és kiegészítette. Ekként elkészülve fogott hozzá gyermekévei óta ápolt ábrándjainak megvalósításához, a homerosi kor helyszinének felkutatásához. Az ókori kútfők teljes ismerete és a kutatás szerencsés divinációja bámulatos eredményekhez segítették. Miután Itakát felkereste volt, átment Kis-Ázsiába és 1870-ben Hisszarlik (l. o.) dombján kezdette meg Trója ásatását, melyet 1882-ig magában folytatott, majd Dörpfeld és Höfler segítségével nagyobb időközökben egész haláláig kiegészített. Életének ez volt legnagyobb műve (l. Trója), melynél azonban nem kisebb érdeküek ásatásai Mikenében (1874-76., utóbb 1888.), Itakában (1878), Orchomenoszban (1881-82) és Tiriszben (1884-85). Gyüjteményeivel bőkezüen bánt; java részét a német és görög nemzetnek ajándékozta, de mégis ugy hogy a trójai leletek túlnyomólag Berlinbe, a mikenebeliek Athénbe kerültek. Mindezen érdemeiért a rostocki egyetem 1879. tiszteletbeli doktorrá, Berlin városa 1881. díszpolgárrá választotta. Hamvai az athéni görög temető szomszédságában remek mauzoleumban pihennek. Schwerinben 1895. emlékszobrot állítottak neki. Művei, melyekben ásatásairól beszámolt, a következők: Ithaka, der Peloponnes und Troja (Lipcsse 1869); Trojanische Alterthümer (atlasszal, u. o. 1874); Mykenä (Gladstone előszavával, u. o. 1877); Ilios (u. o. 1881); Orchomenos (u. o. 1881); Reise in der Troas (u. o. 18819; Troja (u. o. 1883); Tyrins (u. o. 1886). Utolsó, 1890. évi ásatásainak eredményét már csak hagyatéka alapján adta ki (Lipcse 1891) Dörpfeld V. közreműködésével S. neje és kutatásainak hűséges társa, a görög eredetü Kasztromenosz Zsófia, aki férjének művét folytatja és élénk részt vesz minden régészeti mozgalomban.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is