Schliemann
Henrik, német archeologus, szül. Neubuckowban
(Mecklenburg-Schwerin) 1822 jan. 6-án, megh. Athénben 1890 dec. 26. Atyja
protestáns lelkész volt, aki fiát a kereskedelmi pályára szánta és tényleg a
kis S. 5 évig volt kereskedőtanonc Fürstenbergben, amig ellenállhatatlan
utazóvágytól űzetve, elszegődött egy Venezuelába induló hajóra. Mikor útközben
Texel hollandiai szigetnek táján hajótörést szenvedett, egy ideig roppant
nélkülözéseket kell tűrnie, utóbb pedig Amsterdamban egy nagyon alárendelt
irodai állást elfoglalnia. Itt tanulta meg saját szorgalma folytán jóformán az
összes európai nyelveket és annyi kereskedem ismeretet, hogy főnökei 1846.
ügynökül küldték Szt.-Pétervárra, hol csakhamar önálló üzletet nyitott és azt
felvigároztatta. Beutazta az európai szárazföldet, Szíriát és Egyiptomot és
miután már előzetesen a görög nyelv ókori emlékeivel megismerkedett volt, 1859.
először fordult meg Hellaszban. 1864. szerencsésen üzleti vállalataitól
visszavonulva, körülutazta a világot, majd 1866. Párisban telepedett le, hol
öntanulmány útján szerzett régészeti ismereteit rendszeresítette és
kiegészítette. Ekként elkészülve fogott hozzá gyermekévei óta ápolt
ábrándjainak megvalósításához, a homerosi kor helyszinének felkutatásához. Az
ókori kútfők teljes ismerete és a kutatás szerencsés divinációja bámulatos
eredményekhez segítették. Miután Itakát felkereste volt, átment Kis-Ázsiába és
1870-ben Hisszarlik (l. o.) dombján kezdette meg Trója ásatását, melyet 1882-ig
magában folytatott, majd Dörpfeld és Höfler segítségével nagyobb időközökben
egész haláláig kiegészített. Életének ez volt legnagyobb műve (l. Trója),
melynél azonban nem kisebb érdeküek ásatásai Mikenében (1874-76., utóbb 1888.),
Itakában (1878), Orchomenoszban (1881-82) és Tiriszben (1884-85).
Gyüjteményeivel bőkezüen bánt; java részét a német és görög nemzetnek
ajándékozta, de mégis ugy hogy a trójai leletek túlnyomólag Berlinbe, a
mikenebeliek Athénbe kerültek. Mindezen érdemeiért a rostocki egyetem 1879.
tiszteletbeli doktorrá, Berlin városa 1881. díszpolgárrá választotta. Hamvai az
athéni görög temető szomszédságában remek mauzoleumban pihennek. Schwerinben 1895.
emlékszobrot állítottak neki. Művei, melyekben ásatásairól beszámolt, a
következők: Ithaka, der Peloponnes und Troja (Lipcsse 1869); Trojanische
Alterthümer (atlasszal, u. o. 1874); Mykenä (Gladstone előszavával, u. o.
1877); Ilios (u. o. 1881); Orchomenos (u. o. 1881); Reise in der Troas (u. o.
18819; Troja (u. o. 1883); Tyrins (u. o. 1886). Utolsó, 1890. évi ásatásainak
eredményét már csak hagyatéka alapján adta ki (Lipcse 1891) Dörpfeld V.
közreműködésével S. neje és kutatásainak hűséges társa, a görög eredetü
Kasztromenosz Zsófia, aki férjének művét folytatja és élénk részt vesz minden
régészeti mozgalomban.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|