Schlosser

1. Frigyes Kristóf, német történetiró, szül. Jeverben 1776 nov. 17., megh. Heidelbergában 1861 szept. 23. Teologiát végzett Göttingában (1794-97) s azután egy ideig nevelő, majd konrektor volt a jeveri iskolában. 1812. tanár lett a frankfurti liceumon, 1814. városi könyvtáros. Innen 1819. egyetemi tanárnak hivták meg Heidelbergában, hol haláláig működött és nagy tiszteletnek örvendett. Első munkái teologiai tartalmuaak voltak, igy: Abälard und Dulcin (Gotha 1807); Leben des Theodor nov Beza und des Peter Martyr Vermli, s csak ezután tért át történelmi tanulmányokra. Első műve e téren: Geschichte der bilderstüremenden Kaiser des oströmischen Reichs (Frankfurt 1812), melyet követtek: Weltgeschichte is zusammenhängender Erzählung (u. o. 1817-24, 9 köt., 2. kiad. 1839-1841); Geschichte des XVIII: Jahrhunderts (Heidelberga 1823, 2 köt., 2. kiad. ily cím alatt: Geschichte des XVIII. Jahrhunderts u. des XIX. bis zum Sturz des französischen Kaiserresichs, u. o. 1836-48, 6 köt., 5. kiad. 1864-66, 8 köt.); Universalhistorische Übersicht der Geschichte der Alten Welt u. ihrer Kultur (Frankfurt 1826-1834, 9 rész); Zur Beurteilung Napoleons und seiner neusten Tadler u. Lobredner (u. o. 1832-1835, 3 köt.); Dante (Lipcse 1855); Weltgeschichte für das deutsche Volk (Frankfrut 1844-56, 18 köt. és Register, 4. kiad. átdolgozva és folytatva Jäger és Wolff által, Berllin 1884-88, 19. köt.). Ez a munka, mely egyúttal leghiresebb munkája és nevét Németországban annyira népszerüvé tette, nem tünik ki sem igazi kritikai szellem, sem remek művészi előadás által, s hogy mégis annyira népszerüvé lett, azt az egész átható, higgadt liberális felfogásnak, egyszerü gondolkozásnak és a benne nyilvánuló igazságszeretetnek tulajdoníthatjuk. Ebbeli előnyeivel S. e műve a lehető legnagyobb befolyást gyakorolta, mely azonban az utóbbi évtizedekben a kritikai iskola felülkerekedése és a moralizáló irány elhagyása óta nagyon csökkent.

2. S. József, klekovski lovag, horvát botanikus és entomologus, szül. Heinrichswaldban (Morvaország) 1808 jan. 25-én, megh. Zágrábban 1882 ápr. 7-én. 1836. Paviában orvosdoktorrá avatták. Nemsokára Horvátországba jutott s előbb mint fürdőorvos (Varasd-Töplic), később mint vármegyei főorvos Kőrös és Zágráb vármegyében felváltva működött, 1864. helytartótanácsos és Horvátország protomedikusa lett, s ebben az állásában a politikai viszonyok megváltoztával a báni kormánynál is halálig megmaradt. Midőn a délszláv tudományos akadémia létrejött, rendes tagja, s nemsokára a természettudományi osztályának elnöke lett. Barátjával, Vukotinovics Lajossal nagy buzgalmat fejtett ki Horvátország termékrajzénak kutatásával, ő különösen mint botanikus és entomologus működött, Vukotinovics pedig mint botanikus, geologus és ökonomus. Mindkettőjüknek tekintélyes állása lévén, a kormány anyagi és szellemi támogatása folytán az országot többször beutazták. S. sok növényt gyüjtött és küldött a botanikusoknak és herbariumoknak. Irt entomoligiai munkát is. Életrajzát horvát nyelven Rossi Lajos irta meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon