Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Schmalkaldi... ----

Magyar Magyar Német Német
Schmalkaldi... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Schmalkaldi szövetség

és schmalkaldi háboru. 1530 dec. 31. kilenc protestáns fejedelem a szász, braunschweigi, hesseni, anhalti és manfeldi családokból, valamint 11 szavad birodalmi város képviselői Schmalkalden türingiai városkában szövetségre léptek egymással V. Károly császár ellen, vallásuk, valamint politikai függetlenségük érdekében. A szövetség fejei János Frigyes szász választófejedelem és Fülöp hesseni tartománygróf voltak. A szövetségesek kötelezték magukat vallási kérdésekben összetartani és hitüket védelmezni. Az 1537 febr. havában tartott szövetségi gyülésen állapíttattak meg az u. n. schmalkaldi cikkek (l. o.), melyekre 1538. a katolikus birodalmi rendek a szent liga életbeléptetésével válaszoltak. Midőn a szövetségesek a trienti zsinaton megjelenni vonakodtak, V. Károly 1546. a schmalkaldi háborut indította meg ellenük (l. Németország történetét). Azonban a protestáns fejedelmek lanyhasága és egyenetlensége, valamint azon körülmény, hogy az áruló Móric szász herceg a császárhoz átpártolt, a szövetséget alapjában megrázkódtatta; minek következtében 1546-ban (dec.) a Duna mellékén felállított szövetséges sereg a Tirolból előnyomuló császáriak elől kardcsapás nélkül feloszlott. V. Károly erre 1547 ápr. 24-én Mühlberg mellett fényes győzelmet aratott a protestáns fejedelmek felett, mely alkalommal Lucza nevü magyar huszár magát a szász választó-fejedelmet elfogta és miután a hesseni tartománygróf is a császár fogságába került: a S. felbomlott. Móric szász herceg jutalom fejében a választó fejedelemséget és a szász-ernestini jószágok nagy részét kapta. A szövetség tagjai, Magdeburg és Bréma kivételével, mindnyájan meghódoltak a császárnak. Károly diadala azonban nem volt tartós, Móric herceg újabb árulása a levert protestánsok ügyét megmentette és a császárt csúfos futásra késztette, mire Károly öccse, Ferdinánd a protestánsok vezéreivel Passauban vallási békét kötött (1555). V. ö. Voigt G., Die Geschichtschreibung über den Schmalkaldischen Krieg (Lipcse 1874); Maurenbrecher, Karl. V. und die deutschen protestanten (Düsseldorf 1865); Ranke, Deutsche Gesch. IV-V.; Lenz, Die Kriegsführung der Schmalkaldener gegen karl V. (Histor. Zeitschr. 1883); Bezold, Gesch. der deutschen Reformation; Károlyi Árpád, Magyar huszárok a schmalkaldi háboruban (Századok 1877).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is