Schmerling

Antal lovag, osztrák államférfiu, szül. Bécsben 1805 aug. 23., megh. u. o. 1893 máj. 23-án. A jogot végezte és azután a birói pályára lépett. 1842. törvényszéki tanácsos rangjára emelkedett. A mellett lovag rangjánál fogva részt vett az alsó-ausztriai rendek gyüléseiben, ahol a Metternich-féle rendszert néhány alkalommal elitélte és a polgári és a pórosztály érdekeinek felkarolása által bizonyos népszerüségre emelkedett, mely az 1848 márc. felkelés napjaiban még fokozódott. Azonnal a mozgalomhoz csatlakozott és Hoyos grófnak, a nemzetőrség parancsnokának szárnytisztje lett. Mihelyt a Pillerstorf-minisztérium az ügyek élére került, S.-et Frankfurtba küldték, hogy ott az 17-es bizottságban az új birodalmi alkotmányjavaslat kidolgozása közben az osztrák érdekeket érvényre juttassa. János főherceg, az új birodalmi kormányzó, jul. 15. a kül- és a belügyi tárcát bizta reá, melyek közül S. utóbb a külügyit tartotta meg. Midőn a többség a minisztereket a malmöi fegyverszünet megkötése után leszavazta, a minisztérium S.-gel együtt visszalépett, de szept. 24. ez utóbbi újra elfoglalta állását. Csak midőn a porosz érzelmü párt diadala biztosnak látszott, 1849. dec. 15. lépett vissza állásáról. Mikor a parlament tényleg a porosz királynak ajánlotta föl az új császári koronát, visszatért Bécsbe, s osztrák igazságügyminiszterré lett a Schwartzenberg-kabinetben, mely állásban az esküdtszék és a nyilvános törvényszéki tárgyalások behozatala által érdemeket és újabb népszerüséget szerzett. Midőn a Schwartzenberg-kabinet mindinkább a reakció lejtőjére lépett, S. ellentétbe jutott minisztertársaival és a kremsieri birodalmi gyülés szétkergetése, az olasz és a magyar szabadságharc elnyomása után 1851 elején állásáról lemondott. Néhány hónappal később I. Ferenc József a legfelsőbb törvényszék tanácselnökévé nevezte ki, mely állást S. 1858. a felebbezési törvényszék elnökségével cserélte fel. 1860 dec. 13. kinevezték államminiszterré és azzal a feladattal bizták meg, hogy centralisztikus alapon nyugvó, mérséklet szabadelvü alkotmányt dolgozzon ki az összbirodalom számára. 1861 febr. 26. jelent meg a hires császári pátens, mely S. ellenjegyzése mellett a birodalom összes népeinek képviselőit a birodalmi gyülésbe hivta egybe. Az osztrák-német szabadelvüek, különösen a centralisták el voltak ragadtatva a februári pátenstől és S.-et, mint az «alkotmány atyját» magasztalták. Nem ugy a federalisták, a szlávok és olaszok, első sorban pedig a magyarok. Ily viszonyok között az 1861 máj. 1. nagy fénnyel megnyilt birodalmi gyülésterme csak félig telt meg képviselőkkel; a Deák Ferenc szaván induló 1861-iki magyar országgyülés nem küldte el képviselőit (csupán az erdélyi szászok jelentek meg 1863.), a horvát, az olasz (velencei) képviselők is távol maradtak. Midőn Deák Ferenc Lustkandlnak közjogi légvárát szétrombolta, S. belátta, hogy hasztalan fáradozott. Időközben Ausztriában is megfeneklett az alkotmányos és szabadelvü áramlat és midőn a harmadik ülésszakban a csehek is hátat fordítottak a «S.-szinháznak», maga S. is csak «szűkebb» tanácsnak merte nevezni a birodalmi gyülést. Midőn I. Ferenc József 1865. Forgáchot és Pálffyt elbocsátotta és újra Majláth Györgyre bizván a kormányt, újból megkisérlette a magyarokkal való kibékülést, S.-felismerte, hogy helyzete immár tarthatatlan és hogy vérmes reményeiben csalódott és ekkor 1865 jul. 27. lemondott. A császár megköszönte odaadó buzgóságát és a legfelsőbb törvényszék elnökévé nevezte ki hű emberét. 1867 ápr. 1.-én az urak házának élethossziglan tagjává lett, mely állásban mint a német szabadelvü párt vezére, a fennálló alkotmányt erélyesen védelmezte és különösen 1879 óta a federalisztikus Taaffe-kabinet ellen több alkalommal heves támadást intézett, 1886. maga fogalmazta a Prazák miniszter Sprachverordnung-ja ellen irányuló határozati javaslatot. S. a bécsi tudományos akadémiának elnöke is volt, a Theresianumnak pedig kurátora. Öccse József (szül. 1807., megh. 1884. szept. 6.) a katonai pályára lépett, egy ideig Frankfurtban működött a szövetségi tanácsban, később pedig a hadügyminisztériumban és az urak házában és 1878. táborszernagy rangjában nyugalomba vonult. V. ö. Wurzbach, Biogr. Lexikon (30. köt.); Arneth J., A. von S. Episoden aus seinen Leben (Lipcse és Bécs 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon