Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Schmidt... ----

Magyar Magyar Német Német
Schmidt... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Schmidt

1. Erich, német irodalomtörténetiró, S. Oszkár természettudós fia, szül. Jenában 1853 jun. 20., Scherer Vilmos tanítványa volt s német és klasszikus filologiát tanult. Előbb magántanár volt Würzburgban; 1877. Strassburgban rendkivüli, 1880. Bécsben rendkivüli s nemsokára rendes tanár lett; 1885-86. a weimari Goethe-levéltárt igazgatta, 1887. a berlini egyetem tanárává nevezték ki. Munkái: Reinmar v. Hagenau und H. von Rugge (Strassburg 1874); Richardson, Rousseau und Goethe (Jena 1875); Lenz und Klinger, zwei Dichter der Geniezeit (Berlin 1878); H. L. Wagner (2. kiad., Jena 1879); Beiträge zur Kenntniss der Klopstockischen, Jugendlyrik (Strassburg 1880); G. E. lessing, Geschichte seines Lebes und seiner Schriften (S. fő műve, Berlin 1884-91, 2 köt. 3 részben); Charakteristiken (u. o. 1886). Kiadásai; Tagebücher und Briefe Goethes aus Italien an Frau von Stein und Herder (Weimar 1886); Goethes Faust in ursprünglicher Gestalt (u. o. 1888).

2- S. Ferdinánd, német iró, szül. Oderam. Frankfurtban 1816 okt. 2., megh. Berlinben 1890 jul. 30-án. Eleinte tanítóskodott és nagy érdemeket szerzett azzal, hogy a munkásosztályok javára népkönyvtárakat és egyesületeket alapított. Mint népies és ifjusági iró is kitünt, főleg nemzete történetére irányítva a nép figyelmét. Művei: Jugendbibliothek (képekkel, 36 köt., Berlin 1855-1867); Preussische Geschichte in Bild und Wort (3. kiad. Lipcse 1881-83, 3 köt.); Weltgeschichte für Schule und Haus (Berlin 1869-72, 4 köt., 3. kiad. 1882, 4 köt.); Volkserzählungen (2. kiad. u. o. 1867, 4 köt.); Volkserzählungen und Schilderungen aus dem Berliner Volksleben (2. kiad. Lipcse 1888, 2 köt.); Berliner Bilder (Bréma 1879, 2 köt.); kaiser Wilhelm und seine Zeit (3. kiad. Lipcse 1888); Frauengestalten aus Sage und Geschichte (Jena 1881).

3. S. Frigyes, német építész, szül. Frickenhofenban (Württemberg), megh. Bécsben 1891 jan. 23-án. A stuttgarti műegyetem tanítványa, kőfaragómester Zwirner alatt Kölnben, 1857. milanói tanár, 1859. Bécsbe ment, ahol 1862. a Szent-István-templomnak építőmestere lett és báróságot nyert. legjelentékenyebb építményei: a gót Lazarista-templom, a gót-olasz stilusban épült városháza nagy tornyaival. Utolsó műve volt a pécsi székesegyház restaurálása. V. ö. Reichensperger, Zur Chaarakterisirung des Bammeisters S. (Düsseldorf 1891).

4. S. Gáspár, német filozofiai iró (ki Max Stirner név alatt keltett némi föltünést), szül. 1806., megh. 1858. miután Berlinben előbb mint gimnáziumi tanár, később mint felsőbb leányiskolai tanító működött. Leghiresebb műve: Der Einzige und sein Eigenthum (1845, 2. kiad. 1882., újabban az olcsó Reclam-kiadásban is), melyben érdekes túlzással a legszélsőbb egoizmust hirdeti. A Hegel-féle iskolának u. n. bal oldalához tartozott, ennek is a legszélsőbb tagja. Tagadja, hogy az embereknek kötelessége volna istent vagy valamely eszmét, vagy valamely közösséget szolgálni. A világ és az emberek csak arra valók, hogy az én saját élvezete céljából fölhasználja.

5. S. György Frigyes, német rézmetsző, szül. Berlinben 1712 jan. 24., megh. u. o. 1775 jan. 25-én. A berlini akadémián, azután Párisban Larmessin rézmetsző vezetése alatt tanult és 1742. a francia akadémia tagja lett. 1744-ben udvari rézmetsző lett Berlinben, 1757. pedig Szt.-Pétervárra ment, hol rézmetsző iskolát szervezett, 1762. azonban visszatért Berlinbe. Mintegy 200 metszete közül legsikerültebbek rézkarcai, amelyekben Rembrandt modorát követte. V. ö. Jacoby, S.-s Werke (Berlin 1815); Wessely, Georg Friedrich S. (Hamburg 1887); Apell, Das Werk von Georg Friedrich S. (Drezda 1887).

6. S. Jakab Izsák, német nyelvész, szül. Rostockban 1779., megh. mint orosz államtanácsos és a szentpétervári akadémia tagja 1847 szept. 8-án. Fontosabb munkái: Forschungen im Gebiete der ältesten religiösen, politischen u. litterarischen Bildungsgeschichte der Völker Mittelasiens (szent-Pétervár 1824); Szanang Szecen Khungtaidsi khán 1662. irt mongol történelmi művének kiadása és német fordítása: Geschichte der Ostmongolen und ihres Fürstenhauses (u. o. 1829); Grammatik der mongolischen Sprache (u. o. 1831), az első mongol nyelvtan Európában; Mongolisch-deutsch-russisches Wörterbuch (u. o.1835); Bodga Gesser Chan"s Thaten, eine ostasiatische Heldensage, mongol. Texz (u. o. 1836. németül u. o. 1839). Kórosi Csoma Sándor munkáin alapulnak S. Grammatik der tibetischen Sprache (u. o. 1839) és Wörterbuch der tibetischen Sprache (u. o. 1841) címü művei. Dsanglun der Weise und der Thor, tibetisch und deutsch (u. o. 1843), az első Európában nyomtatott tibeti szöveg.

7. S. János, német nyelvész, szül. Prenzlauban 1843 jul. 29. Bonnban és Jenában klasszikus filologiát és indogermán nyelvészetet tanult és 1868. Bonnban az utóbbi szakra habilitáltatta magát, 1873. rendkivüli tanárrá nevezték ki és még ugyanez év őszén Grazba rendes tanárnak hivták meg. 1876. a berlini egyetemen az összehasonlító nyelvészet tanára lett. 1884. a porosz királyi tud. akadémia tagjává választotta. Művei: Zur Geschichte des indogermanischen Volkalismus (2 köt., Weimar 1871-75); Die Verwandschaftsverhältnisse der indogermanischen Sprachen (u. o. 1872); Die Pluralbildungen der indogermanischen Neutra (u. o. 1887). Azonkivül több értekezése jelent meg tudományos folyóiratokban és a berlini akadémia kiadványai közt, igy: Die Urheimat der Indogermanen und das europäische Zahlsystem 81890).

8. S. János Frigyes Gyula, német csillagász, szül. Eutinben 1825., megh. Athénben 1884-ben. Eleinte Bilkben Benzerberg mellett működött, majd 1846. Bonnba került, hol egyebek között a berlini akadémia csillagtérképek felvételében működött közre. 1853. az unkrechteibergi csillagda, 1858. az athéni csillagvizsgáló igazgatója lett. Fáradhatatlan és rendkivül sokoldalu megfigyelő volt, észleletei az asztronomia minden terére, különösen a változó csillagokra vonatkoznak. Igen nagy sikerrel foglalkozott Görögország vulkánikus jelenségeivel is. Leghiresebb munkája, melynek élete javát szentelte, a porosz kormány által kiadott nagy holdtérképe.

9. S. Julian, német irodalomtörténész, szül. Marienwerdenben 1818 márc. 7., megh. Berlinben 1886 márc. 27-én. Königsbergában történelmet és filologiát tanult, azután Berlinben tanárkodott, 1847. pedig a lipcsei Graenzbote munkatársa lett, amelynek később Freytag Gusztávval együtt szerkesztését is átvette. 1861-től 1863-ig a Berliner Allgemeine Zeitungot szerkesztette. S. első nevezetes munkája volt: Geschichte der Romantik im Zeitalter der Reformation und Revolution (2 köt., Lipcse 1848). Számos, a hirlapokban megjelneet kritikai cikke szolgált alapul Geschichte der deutschen nationallitteratur im XIX. Jahrhundert c. művének (2 köt., Lipcse 1853; 4. kiad. Geschichte der deutschen Litteratur seit Lessings Tod, 3 köt., u. o. 1858; 5. kiad. teljesen átdolgozva (u. o. 1865-67, 3 köt.). Egy újabb kiadás, amelyben S.-nek Geschichte des Geistigen Lebens in Deutschland von Leibniz bis auf Lessing Tod (előbb 2 köt., Lipcse 1860-64) c. műve is benfoglaltatik, Geschichte der deutschen Litteratur von Leibniz bis auf unsere Zeit (5 köt., Berlin 1886 s köv.) c. alatt jelent meg. Nevezetes S.-nek Geschichte der französischen Litteratur seit der Revolution 1789 (Lipcse 1858, 2. kiad., 1873-74) c. műve. Szellemes és érdekes irodalomtörténei tanulmányok: Bilder aus dem geistigen Leben unserer zeit (4 köt., Lipcse 1870-75) és Porträts aus dem XIX. Jahrhundert (Berlin 1878) c. gyüjteményei.

10. S. Károly, német prot. teologus, szül. Strassburgban 1812 jun. 20., megh. u. o. 1895 márc. 11-én. A strassburgi szemináriumban 1837-ben magán, 1839. rendes tanár lett. Művei közül a kiválóbbak: Essai sur Jean Gerson (1839); Johann Pauler (1841); Gérard Roussel (1845); Histoire et doctrine de la secte des Cathares ou Albigeois (1849); Essai historique sur la société civile dans le monde romain et sur la transformation par le christianisme (1853); Die Gottesfreunde (1854); Peter Martyr Vermigli (1858); Wilhelm Fard und peter Viret (1860); Philipp Melanchton (1861); Leben und Schriften des Nikolaus von Basel (1866); Traités mystiques (1876); Histoire littéraire de l"Alsace a la fin du XV. et au commencement du XVI. siecle (1879, 2 köt.).

11. S. Károly, német pedagogus, szül. Osternienburgban (Anhalt) 1819 jul. 7., megh. Gothában 1864 nov. 8. Halléban s Berlinben hallgatta a bölcseleti s a hittudományokat. 1845. tanító lett a kötheni gimnáziumban, 1846. segédlelkész Edderitzben, 1850. visszatért korábbi pályájához s 1856. tanári címet kapott, 1863. gothai képzőintézeti igazgató, iskolatanácsos s tartományi tanfelügyelő lett. Művei közül említendők: Buch der Erzihung (Köthen 1854); Geschichte der Pedagogik (u. o. 1860-1862, 4 köt., a második kiadás Wichard lange, Köthen 1868, a negyedik Dittes és Hannak felügyelete alatt 1888. u. o. jelent meg; Lubrich Ágost magarra is átdolgozta, a protestáns felfogást katolikus szinezettel helyettesítvén); Geschichte der Erziehung und des Unterrichtes (u. o. 1863., 4. kiad. 1883).

12. S. (Schmidt-Ilmenau) Károly Adolf, német jogtudós, szül. Allstädtben 1818 nov. 4-én. Jogi tanulmányait Jenában végezte, ahol 1840. a római jog magántanára lett, 1843. u. o. rendkivüli, 1850. Greifswaldban, 1869. Bonnban, 1869. Lipcsében rendes tanár. Mint romanista a modern közjogot történelmének alapos ismeretére akarja alapítani. Nevezetesebb iratai: De successione fisci in bona vacantia (Jena 1836); Das Inferdicten verfahren der Römer (Lipcse 1853); Das formelle Recht der Noterben (u. o. 1862); Das Pflichtteilsrecht des Patronus (Heidelberga 1868); Das Hauskind in mancipio (Lipcse 1879) stb.

13. S. Miksa, német iró, szül. Eschlkammban (Bajorország) 1832 febr. 25. A müncheni politechnikumon tanult, azután a bajor hadseregben szolgált, amelytől 1874. mint kapitány vált meg. Azóta mint iró él Münchenben. A bajor népéletből vett elbeszéléseivel tünt ki: Volkserzählungen aus dem Bayrischen Walde (4 köt., 1863-69); Fräulein von Lichtenegg; Lat. Bauer. 1880 óta sok kulturhistóriai szempontból érdekes bajor felföldi és hegyi története irt, ilyenek: Der Schutzgeist von Oberammergau (1880); Der Leonhardsritt (1881); Altboarisch G"schicht"ln und Gedicht"ln (1884); Knappenlise (2. kiadás 1884); Georgi-Thaler (2. kiad. 1884); Fischerrose von St. Heinrich (1884); Die Miesenbacher (Stuttgart 1882); Kulturbilder aus dem Bayrischen Walde (1885); Humoresken (3 köt., 1886); Der Bubenrichter von Mittenwald (1886); Das Wunder von Reichenhall (1893); Am goldenen Steig (1893); Der Bettler von Englmar (1894); Der Mann im Grund (1895). Azonkivül irt humoreszkeket, népszinműveket stb. Összes műveiből 11 köt. (Lipcse 1884-91) és 15 köt. (München 1892-94) jelent meg.

14. S. Miksa, német festő, szül. Berllinben 1818 aug. 23. Schirmer Vilmos tanítványa; beutazta a Keletet, azután Olaszországot, Német- és Franciaország D-i részét és a jóni szigeteket, 1868. a weimari művészeti iskola, 1872. a königsbergi művészeti akadémia tanára lett. Művei részint D-i, részint É-i jellegü tájképek. A berlini új muzeumban görög és egyiptomi tájakat ábrázoló falfestményeket, az insterburgi gimnázium számára az Odisszeából vett tájképeket készített.

15. S. Móric, német filologus, szül. Boroszlóban 1823 nov. 19., megh. Jenában 1888 okt. 8-án. Boroszlóban és Berlinben filologiát tanult, azután gimnáziumi tanár lett. 1857. a jenai egyetemen a klasszika filologia rendkivüli, 1869. rendes tanára lett. Művei: Didymi fragmenta (Lipcse 1854); Hesychius szótárának kritikai kiadása (5 köt., Jena 1858-68); Hesychius műveinek kis kiadása (2 rész, u. o. 1863-84, 2. kiad. 1867); Arcadius Epitome-jének kritikai kiadása Herodianus Catholica prosodia-jából (u. o. 1860); Pindars, Olympische Siegesgesänge (görögül és németül, u. o. 1869); Die Sophokleischen Chorgesänge rhythmiert (u. o. 1876); Sophokles Oedipus Tyrannusának (u. o. 18711) és Antigone-jének (u. o. 1880) kiadása, Hyginus kiadása (u. o. 1872); Aristoteles Über die Dichtkunst c. műve (görögül és németül, u. o. 1875); Ein Memoire eines Oligarchen in Athen über die Staatsmaximen des Demos (u. o. 1876); Über den Bau der Pindarischen Strophen (Lipcse 1882).

16. S. Oszkár, német zoologus, szül. Torgauban 1823 febr. 21., megh. Strassburgban 1886 jan. 17-én; 1849. jenai, 1855 krakói, 1857. grazi, 1872. strassburgi tanár. Legnevezetesebb munkái: Hanbuch der vergleichenden Anatomie (9. kiad. Langtól, Jena 1882); Spongien des Adriatischen Meeres (Lipcse 1862, 3. kiad. Supplement, 1864-68); Das Alter der Menscheit und das Paradies (Ungerrel, u. o. 1866); Descendenzlehre und Darwinismus (3. kiad. u. o. 1884); Die naturwissenschaftlichen Grundlagen der Philosophie des Unbewussten (Lipcse 1876); Die Säugethiere in ihrem Verhältniss zur Vorwelt (u. o.) 1884.

17. S. Vilmos Adolf, német történetiró, szül. Berlinben 1812 szept. 26., megh. Jenában 1887 ápr. 9-én. 1840. magán tanár, 1845. pedig tanár lett a berlini egyetemen. 1848. tagja volt a frankfurti parlamentnek; 1851. Zürichbe, 1860. Jenába ment tanárnak. 1874-76. a német birodalmi gyülésnek tagja volt. Művei közül megemlítendők: Geschichte der Denk- und Glaubensfreiheit im I. Jahrhundert der Kaiserherrschaft und des Christentums (Berlin 1847); Der Aufstand in Konstantinopel unter Justinian (Zürich 1854); Zeitgenössische Geschichten (berlin 1859); Tableaux de la révolution française publiés sur les papiers inédits dz département de la police secrete de Paris (3 köt., u. o. 1867-70); Epochen und Katastrophen (Berlin 1874); Pariser Zustände während der Revolutionszeit 1789-1800 (3 köt., Jena 1874-1876); Das Perikleische Zeitalter (2 köt., u. o. 1877-79); handbuch der griechischen Chronologie (kiadta Rühl, u. o. 1888); 1844;48. szerkesztette a Zeitschrift für die Geschichtswissenschaft és kiadta Becker Világtörténektének (Weltgeschichte, Berlin 1860-63, 18 köt.). 8. kiadását. Hátrahagyott irataiból Stern Alfréd a Geschichte der deutschen Verfassungsfrage während der Befreiungskriege u. des Wiener Kongresses (Stuttgart 1890) c. művét adta ki. V. ö. Landwehr, Zur Erinnerung an A. S. (Berlin 1888).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is