Schmidt

1. Ágoston, fizikus és matematikus, szül. Ferencfalván (Krassó) 1845 febr. 3-án. 1859. a kegyes-tanítórendbe lépett; tanulmányait befejezve a rend magyar-óvári, selmecbányai, temesvári, kecskeméti, kolozsvári gimnáziumaiban volt tanár s négy évig a kolozsvári tudományegyetemen működött mint az újabb matematikai módszerek magán tanára; 1880 óta a budapesti kegyesrendi gimnáziumban tanár. A budapesti matematikai és fizikai társaság alelnöke, az újonnan szervezett országos közoktatási tanács tagja, a magyar pedagogiai társaság választott tagja. Tanügyi lapokban közölt cikkeken kivül nagyobb dolgozatai: A thermodynamika elvei (1872); Die mechanische Wärmetheorie mit Rücksicht auf ihre naturwissenschaftliche Bedetung (1873); Tanulmány a fényéterről (1873); A geometriai térképzet tapasztalatai jellege és az elemző geometria módszere (1881); Adalékok a középiskolai természettanhoz (1885); Természettan a középiskolák használatára (1887); Fizika és fizikai földrajz (8. kiad., 1896); Rajzoló geometria a gymnasiumok I., II., III. és IV. osztályai számára (2. kiad. 1896), ez utolsót Mendlik Ferenc reáliskolai tanárral együtt szerkesztette; ezeken kivül Mocnik számtanát, algebráját s rajzoló geometriáját az új tantervhez alkalmazva átdolgozta.

2. S. Ferenc, építész, szül. Temesváron 1827 febr. 14. Tanulmányait Bécsben és Münchenben végezte és Budapesten mint építész működik. nagy érdemei vannak a két nagy magyar matematikus Bólyai Farkas és János jelentőségének ismertetése körül a külföld előtt. Életrajzukat a Grunert-féle Archiv für math. und Physik címü folyóirat 48-ik kötetében 1868. irta meg Aus dem Leben zweier ungar. Mathematiker Johann und Wolfgang Bólyai de Bólya címen. Ez az értekezés csakhamar felköltötte a külföldi tudósok figyelmét a hires Gauss ifjukori barátjára: Bólyai Farkasra és művére. Hoüel J. bordeauxi tanár S. dolgozatát francia nyelve fordította (1868), Forti Rómában olasz nyelvre és Bruce Halsted dr. Texasban 1896. angol nyelvre. S. a Petzval József jubileuma alkalmából annak életrajzát irta meg a Természettudományi Közlönyben (1887).

3. S. Sándor, mineralogus és geologus, műegyetemi tanár, szül. Szegeden 1855 jan. 29-én. Középiskolai tanulmányait Szegeden, egyetemi tanulmányait a budapesti egyetemen s műegyetemen és Strassburgban végezte, utóbbi helyen a természettudományokból doktori diplomát nyert, melyet honosíttatott. 1876. a nemzeti muzeum ásványtári osztályához segéddé, majd őrré nevezték ki, hol 1894-ig működött. Időközben 1885. magán tanár és 1890. nyilvános rendkivüli tanár lett a budapesti egyetemen. 1891. a magyar tudományos akadémia levelező tagjává választotta. 1894 dec. 16. kinevezték a műegyetemre az ásványföldtani tanszékre. Nagy számu értekezései a hazai és külföldi tudományos folyóiratokban jelentek meg. Szerkesztette 1885-94. a Természetrajzi Füzeteket és 1880. Inkey Bélával a Földtani Értesítő I. évfolyamát.

Forrás: Pallas Nagylexikon