Schneider

1. Antal, orvos, szül. Csákován (Temes) 1817 ápr. 4. Orvosi tanulmányait a pesti egyetemen elvégezvén, előbb Csákován, majd Moravicán mint vármegyei orvos működött. A szabadságharc kitörésekor Damjanich seregéhez rendelték, majd 1849. Bem seregében fő törzsorvos volt; különösen a piski csatában és Szeben ostrománál tünt ki. A világosi napok urán Bemmel együtt Törökországba menekült s itt 5 évig Alepban volt internálva, hol a mohammedán vallásra tért át. A orosz-török háboru alatt 1854. az arab csapatok táborkari vezérorvosává neveztetett ki s Karszba küldötték, ahol különösen kitüntette magát vitézsége által, ugyanis egy merész kirohanással az oroszok által elfoglalt erődítvényeket visszafoglalta s az orosz hadsereget hátrálásra kényszerítette. Később Konstantinápolyba telepedett le. Innen szerezte 1859. Garibaldi indítványára a magyar forradalmat, egy lelketlen hiva azonban elárulta s mivel nála 60 millió forintnyi Olaszországba nyomott bankjegyet találtak, elfogták s bebörtönözték. Két évi fogság után az angol követ közbenjárására kiszabadult s egy ideig Korfuban élt; később Olaszországba ment és itt ezredesi ranggal a magyar légióba lépett. 1867. az általános amnesztia alól egyesül őt vették ki s csupán Andrássy Gyula közbenjárására sikerült nagy nehezen részére is amnesztiát kieszközölni oly feltétel alatt, hogy még Cormonsban, az osztrák határon hűséget esküdött a királynak. Ekkor visszatért Budapestre, hol Simor János hercegprimás közbenjárására nejével és gyermekeivel együtt felvette újból a keresztséget. Budapesten még öt évig volt rendőri felügyelet alatt. Minthogy orvosi praxist nem folytathatott, a pénzügyminisztérium szolgálatába állott, hol mint I. osztályu számtiszt nyert alkalmazást s 1896. mint számtanácsos nyugalomba vonult. Vitézségét és bátorságát 8 részint magyar, olasz és török rendjellel tüntették ki. Sok (148) ütközetben vett részt s több ízben meg is sebesült.

2. S. István, pedagogus, szül. Bonyhádon (Tolna) 1842 aug. 7-án. Tanulmányait Pécsett az alreáliskolában és a katolikus tanítóképzőintézetben végezte. Két évig nevelő volt a kadarkúti Somssich grófi családban, azután pécsi községi iskolákhoz választatott meg tanítónak, majd az összes pécsi községi intézetek felügyelője lett. A Néptanoda nevelés-oktatásügyi heti lapnak 1871 óta szerkesztője és kiadója.

Forrás: Pallas Nagylexikon