Schönherr
Gyula, történetiró, szül. Nagybányán 1864 szept. 26. Tanult
a budapesti egyetem jogi karán és a bécsi csász. kir. történeti intézetben.
Jelenleg segédőri minőségben a magyar nemzeti muzeum levéltári osztályának
vezetője. 1892 óta a magyar heraldikai és genealogiai társaság jegyzője, 1893
óta a Magyar Könyvszemle szerkesztője. A magyar tud. akadémia 1896. levelező
tagjává választotta; rendes tagja az akadémia történeti bizottságának is.
Történeti munkásságát Décsényi Gyula irói néven 1885. Thököly Imre és
Wesselényi Pál c. tanulmányával kezdte meg, s azóta ez irói név, utóbb saját
neve alatt számos cikke jelent meg a Századok, Turul, Magyar Könyvszemle stb.
hasábjain. 1889-90. Rómában a vatikáni levéltárban dolgozott; buvárlatainak
eredményes a Monumenta Vaticana Mátyás király levelezése a római pápákkal címü
kötete, melyet Fraknói Vilmossal együtt szerkesztett. A következő években
Olaszországban és Németországban nevezetesebb könyv- és levéltáraiban eszközölt
kutatásokat. Mint iró a magyar politikai történetiráson kivül főleg a
címertannal és családtörténettel a középkori magyar bibliográfiával és
levéltári források ismertetésével foglalkozik. Figyelemre méltók a XV. sz.-i
címeres levelekre irányuló kutatásai. Fő művei: Hunyadi Corvin János (a magyar
történeti társulattól a Bay-Ilona-féle jutalommal koszoruzott pályamű, Magyar
történeti életrajzok, 1894); Az Anjou-ház örökösei (Zsigmond és Albert kora a
Magyar nemzet története 3. kötetében, Budapest 1895). Azonkivül számos
értekezése jelent meg a Századokban, Könyvszemlében és a Turulban.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|