Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Schopenhaue... ----

Magyar Magyar Német Német
Schopenhaue... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Schopenhauer

1. Arthur, német filozofus, szül. Danzigban 1788 febr. 22., megh. Majna m. Frankfurtban 1860 szept. 21. Apja gazdag, előkelő, nagy műveltségü kereskedő volt, ki midőn Danzig porosz fenhatóság alá kerül, nagy veszteségek árán feloszlatta üzletét és Hamburgban telepedett meg, hogy független polgár maradhasson; anyja a később nagy hirre jutott regényirónő, ki Goethe barátságával dicsekedhetett. S.-t apja kereskedőnek szánta és midőn a fiuban hajlam a tudományos pályára mutatkozott, apja egy nagy európai utazás igéretével rávette, hogy a tudományos pályáról lemondjon. Be is járták 1803-1804. a főbb európai államokat, és hazatérve a fiu üzletbe lépett. 1805. apja meghalt, anyja Weimarba költözött. Ez utóbbi, fia leveleiből meggyőződvén róla, hogy a fiu ezen a pályán melankoliában emészti magát, belegyezését adta, hogy a fiu pályát változtasson. Az igen tehetséges fiu csakhamar pótolja az elmulasztottakat s már 1805. Göttingába mehet egyetemre. Onnét 1811. Berlinbe megy, hol Fichtét hallgatja, de már akkor erősen birálja és 1813. bevégzi egyetemi tanulmányait. Über die vierfache Wurzel des Satze von zureichenben Grunde c. értekezésével megnyeri a doktori diplomát és hazatér Weimarba, hol sűrün érintkezik Goethével, kinek szinelmélete iránt élénken érdeklődik. Anyjával meghasonolván, Drezdába költözik s itt dolgozza ki fő művét: Die Welt als Wille und Vorstellung, miután előbb egy kis dolgozatban: Über das Sehen u. die Farben fontos s később méltán nagy elismerésre jutott adalékot szolgálttatott a szinek elméletéhez. A fő műve 1818 végén jelent meg. Alig hogy elvégezte, Olaszországba indult. Bankárának bukása visszatérésre indította s azt a gondolatot érlelte meg benne, hogy miután vagyonának egy része veszélyben fogott, kenyérkereső pályára lép; 1820. magán tanárnak habilitáltatta magát Berlinben. De a remek prózairónak, a kitünő és világos előadónak sem az irodalomban, sem a tanszéken nem voltak sikerei. Művét néhány tudományos folyóirat ismertette ugyan, de még a tudós közönség se igen vett róla tudomást. Az egyetemen pedig, ahol mindig Hegellel egy időben, kit mélyen lenézett, tartotta előadásait, csak egy-kétszer hozott össze kollégiumot. Mindez semmivel sem csökkentette ugyan magába, nagy hivatásába vetett hitét, de még inkább elkeserítette az emberek iránt, kiket már ifju korában a született pesszimista szemével nézett. 1824-31. különféle helyeken találjuk, Olaszországban, Münchenben, Drezdában, Berlinben, hol rendesen hirdette előadásait, mig végre a kolera 1831. végleg előzi Berlinből. Ekkor Frankfurt és Mannheim közt egy ideig habozva, végre Frankfurtban telepedik meg és élte végéig ott marad, kevés emberrel érintkezve, főleg eleinte, kizárólag gondolatainak élve, melyeket folyton bővített és fejlesztett és várva azt a napot, midőn az a hallatlan mellőzés, melyben kortársai részesítették, véget fog érni. Újra és újra próbát tett az irodalom terén érvényesíteni magát. 1836. kiadta Über den Wellen in der Natur c. művét, mely természetfilozofiáját foglalja magában. 1839. a drontheimi akadémia megjutalmazta pályaművét az akarat szabadságáról; ellenben a kopenhágai az erkölcstan alapjáról szóló művét nem jutalmazta. 1841. kiadta mindkét értekezését e cím alatt. Die beiden Grundprobleme der Ethik. Mindez nem használt semmit. Kortársai nem akartak róla tudni, ignorálták, ő meg fényes filippikákat irt a filozofia egyetemi tanárai ellen, kiket azzal vádolt, hogy félelemből agyonhallgatják. FŐ művét 1844. új kiadásban két kötetben adhatta ugyan ki, de az első kiadás makulatura lett és ezt sem igen vették. Csak a 40-es évek vége felé támadt néhány buzgó apostola, mindenek fölött a mozgékony, ügyes Frauenstädt Berlinben; 1851. egy népszerü módon irt könyve, egyes essaik gyüjteménye jelent meg. Parerga und Paralopomena cím alatt; mindez és egy angol folyóiratban megjelent róla szóló cikk, melyet berlini barátai német folyóiratban is kiadtak, mind nagyobb figyelmet keltett. Most olvasóinak, hiveinek száma gyorsan és hatalmasan nőtt; életének utolsó tiz évét dicsősége fölkelő napjainak sugarai aranyozzák. Most művei folyton új kiadásban jelennek meg, az egyetemeken előadásokat tartanak róla, az irodalomban eszméit vitatják, támadják és dicsőítik. E mozgalom azóta se csökkent. Halála után műveit először Frauenstädt adta ki 6 kötetben (1873-74, 2. kiad. 1877 és 1888), most jelentek Griesbachtól mintaszerüen revideálva, kiegészítve és hibáktól megtisztítva a Reclam-féle olcsó kiadásban, mely óriási elterjedésüket biztosította. Ugyanaz kiadta ugyancsak Reclamnál hátrahagyott műveit, leveleit stb. Azonkivül megjelentek értékes levelezései J. A. Beckerrel (1883); Schemann gyüjteménye (1893); Frauenstädt, Lindner, Acher megemlékezései stb. Legjobb életrajzát irta Gwinner, S.-s Leben (2. kiad. 1878), újabban Grisebach, S. Geschichte seines Lebens (1897). A róla szóló művek jó jegyzékét állította össze Laban, Die S.-Litteratur (1880) és Grisebach, Edita u. Inedita Schopenhaueriana (1888), S. századik születésnapja emlékére. Hatása nem szorítkozik Németországra. Magyarra fordította néhány válogatott értekezését Bánóczi József a Filozofiai Irók Tárában, mely azóta már második kiadásban megjelent. Műveinek méltatását foglalja magában Alexander Bernát műve: A XIX. sz. pesszimizmusa. Franciára több ízben fordították fő művét is, Kantakuzenos Reinach, Burdeau; angolra fordította a fő művet Haldane és Kemp (1883-86, 3 köt.). Általánosan el van ismerve, hogy mint iró egyike a legfényesebbeknek, mint gondolkozó egyike a leggazdagabbaknak, mint filozofus egyike a legkiválóbbaknak a világirodalomban. Azok közé tartozik, kik a kor gondolkodásának messzeható, erős, egyéni kifejezést tudnak adni.

S. szerint az akarat az egyedüli valóság; az akarat egy, oszthatatlan; nincsen térben s időben; az értelem csak másodlagos valami, csak az akarat eszköze, melynek föltüntével a világ képe keletkezik, az egyéniség látszata. Mi értelme van tehát ennek az egyéni életnek? Kín és szenvedés a sorsa. Mert az ember mivolt a vak akarat lévén, mely csak akar, soha valaminek hiján lenni, tehát szenvedni; ha elérjük amit akarunk, a kín egy pillanatra megszünik (ez a negativ állapot az öröm), de nyomban új kivánságaink, tehát új kínok támadnak. S. fáradhatatlan az emberi élet gyarlóságainak, szenvedéseinek, ürességének, hiábavalóságának részletezett, ékesszóló, erősen szinezett rajzában. Az akarat élni akar és fenmaradni, ezért kényszerít bennünket mint hatalmas ösztön a táplálkozásra és szerelemre, mely utóbbiban nem az egyén boldogsága a fő, hanem a nem fentartása. Az erkölcsiség alapja a mások szenvedéseivel való részvét; a fejlődés legmagasabb fokán, midőn közvetlenül átlátjuk, hogy mindnyájan azon egy akarat vagyunk, hogy az egyéniség csak látszat, mindnyájunk szenvedéseit szenvedjük, és e végtelen szenvedés érzete folytán megtörténhetik, hogy az akarat megfordul, azaz megszünik akarni és aki ezt elérte, az szent, annak számára a világ megszünt világnak lenni, az elérte a teljes megsemmisülést, a budhista Nirvanát. S. inkább a műveltek körében hódított, nagy irói erejével, rendkivül gazdag gondolatkincsével, mely gondolkodásra készt. Pesszimizmusa pedig a kor bizonyos áramlatának erős kifejezése s mint ilyen nagy visszhangot keltett. De rendszerének egyébként is vannak igen becse részei, melyek a filozofia tovább fejlesztésére is nagy fontosságuaknak bizonyulhatnak.

2. S. Janka, leány nevén Trosiener, német irónő, az előbbinek anyja, szül. Danzigban 1766 jul. 9., megh. Jenában 1838 ápr. 16. S. Flóris bankárhoz ment feleségül, 1806, azaz férje halála óta Weimarban, Bonnban, Jenában élt. Megirta Fernow életét (Tübinga 1810), aztán irt számos útleirást és egy kötet novellát: Novellen, fremd und eigen (Rudolstadt 1816). A nők hálás olvasói voltak. Utóbb, vagyonát elvesztvén, kenyérkeresetként űzte a regényirást. Idevágó munkái: Gabrielle (3. köt., Lipcse 1819-21, 2 kiad. 1826, Goethe dicsérte regény); gyengébbek: Die Tante (2 köt., u. o. 1823)- Sidonia (3 köt., u. o. 1828, új kiad. 2 köt., u. o. 1837). Összes művei Sämmtliche Schriftan (24 köt., u. o. 1830-31) és irodalmi hagyatéka Nachlass (2 kötet, Braunschweig 1839, 2. kiad. 1847) címen jelentek meg. - Leánya Lujza Etelka (szül. Hamburgban 1797 jun. 12., megh. Bonnban 1849 aug. 25.) irt Anna (2 köt., Lipcse 1845) c. regényt, elbeszéléseket és meséket.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is