Schrader

1. Eberhard, német orientalista, szül. Braunschweigban 1836. Göttingában tanulmányozta a teologiát és a keleti nyelveket; 1862. a zürichi egyetemen magántanár- 1863. u. o. rendes teologiai tanár, 1875. tanár Berlinben, ahol a filozofiai fakultáshoz lépett át és az ottani akadémia tagja lett. S. különösen az assziriai és babiloniai ékiratok magyarázata körül szerzett érdemeket. Művei: Studien zur Kritik und Erklärung der biblischen Urgeschichte (Zürich 1863); Die assyrisch-babylonischen Keilinschriften (Lipcse 1872); Die Keilinschriften und das Alte Testament (Giessen 1872, 2. kid. 1883); ugyanaz angol nyelven: The cuneiform inscriptions and the Old Testament (2 köt., London 1885-89); Die Höllenfahrt des Isttas (Giessen 1874); Keilinschriften und Geschichtsforschung (u. o. 1878); Keilinschriftliche Bibliothek (1-3. köt. Berlin 1889-1892).

2. S. Gyula, német feső, szül. Berlinben 1815 jun. 16. Először a berlini akadémián tanult, azután Düsseldorfban Schadow Vilmosnak volt tanítványa, Franciaországban és Belgiumban is járt, 3 évet töltött Olaszországban, 1848. pedig a berlini akadémia tanára lett. Történelmi képei közül említendők: Caalais átadása; I. Károly angol királyi búcsuja családjától; Eszter Ahasverus előtt; Berlin és Köln városok hódolata (valamennyi a berlini nemzeti képtárban); Nagy Frigyes a kollini csata után (lipcsei városi muzeum); Wallenstein és Leni; Leonardo da Vinci halála; Az alvajáró Lady Macbeth; Oldenbarneveldt búcsuja stb. Képmásai közül különösen Humboldt Sándoré és Ranke Lipóté (berlini nemzeti képtár) nevezetes.

3. S. Ottó, német nyelvész, szül. Weimarban 1885. Tanulmányait Jenában és Lipcsében végezte. 1878. Jenában gimnáziumi tanár, 1887. u. o. egyetemi magántanár, 1889. rendkivüli tanár. Munkái: Die älteste Zeitteilung des indogermanischen Volks (Berlin 1878); Spachvergleichung und Urgeschichte (Jena 1883, 2. kiad. 1890; angolul Jeeevonstól, London 1890); Linguistisch-historische Forschungen zur Handelsgeschichte und Warenkunde (Jena 1886); Über den Gedanken einer Kulturgeschichte der Indogermanen auf sprachwissensch. Grundlage (u. o. 1887); Augusta, Herzogin zu Sachsen, die erste deutsche Kaiserin (Weimar 1890); V. Hehn. Ein Bild seines Lebens und seiner Werke (Berlin 1891). Englerrel egyetemben kiadta Hehn V. munkáját: Kulturpflanzen und Hausthiere in ihrem Übergang aus Asien nach Griechenland und Italien, so wie das üvrige Europa (6. kiad., u. o. 1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon