Schrödter
Adolf, német festő, szül. Schwedtben 1805., megh.
Karlsruhéban 1875 dec. 9-én. Eleinte rézmetsző volt, azután a Düsseldorfban
Schadow Vilmos tanítványa, egy ideig Majna-Frankfurtban és Düsseldorfban élt,
1859-72. pedig a karlsruhei technikai főiskola tanára volt. Különösen az az
érdeme, hogy műveivel gyakran a düsseldorfi iskola szentimentális iránya ellen
lépett föl és humoros festményeinek, illusztrációinak egy része még ma is
nagyon népszerü. Említendő művei: A haldokló apát; Borkóstolás (berlini nemzeti
képtár); A busuló timárok; Korcsma a Rajna mellett (berlini nemzeti képtár); a
Don Quijotehez készített festményei és rajzai; illusztrációk Münchhausenhez,
Till Eulenspiegelhez; Faust Auerbach pincéjében; A hamelni patkányfogó; Hans
Sachs; Borkirály diadalmenete; A négy évszak (karlsruhei képtár); illusztrációk
Chamisso Schlemihl-jéhez, Musäus népmeséihez, Uhland műveihez stb. Elméleti
művei: Das Zeichnen als ästhetisches Bildungsmittel (Frankfurt 1853); Schule
der Aquarellmalerei (Bréma 1871).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|