Schuchardt

Hugó, Német nyelvtudós, szül. Gothában 1842 febr. 4. Tanulmányait Jenában és Bonnban végezte, majd néhány évig a francia Svájcban és Olaszországban tartózkodott. 1870. a lipcsei egyetemen a román nyelvészet magántanára lett, 1873. rendes tanár Halléban s 1876 óta hasonló minőségben a grazi egyetemen működik. Fontosabb művei: Der Vokalismus des Vulgärlateins (Lipcse 1866-68); Ritornell und Terzine (Halle 1875); Slawo-Deutsches und Slawo-Italienisches (Graz 1884); Ueber die Lautgesetze (Berlin 1885); Romanisches und Keltisches (u. o. 1886); Kreolische Studien (tanulmánysorozat a bécsi akadémia Sitzungsbericht - jeiben); Baskische Studien (ugyanazon akadémia Denkschrift-jeiben); Über den passiven Charakter des Transitivs in den kaukas. Sprachen (Sitzungsberichte 1895); Über das Georgische (Bécs 1895); Sind unsere Personennamen übersetzbar? (Graz 1895). A Magyar Nyelvőrben megjelent egy tanulmánya a magyar nyelv román elemiről. S. Általában élénk fogyelemmel kiséri a magyar tudományt, folyvást olvas magyarul s külső tagja a magyar tudományos akadémiának. Munkáiban éles itélet s mélyre ható gondolkodás nyilatkozik, s működése nemcsak a romanisták, hanem az általános nyelvészetre is fontos (p. a keveréknyelvek kérdésének megoldását főleg neki köszönheti, l. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon