Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Schulek... ----

Magyar Magyar Német Német
Schulek... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Schulek

1. Frigyes, műépítész, szül. Pesten 1841 nov. 19. Gyermekkorában szülőivel Orsovára került s ott kezdte meg iskoláit, majd Lőcsén, Debrecenben s 1857-től Pesten a reáliskolában folytatta. A tanévek közé esett szünidőket mint kőmüvestanonc kézmű gyakorlati megtanulásával töltötte, amiről okmányt (kőmüvessegédi oklevelet) is szerzett. Akadémiai tanulmányait Bécsben Van der Nüll tanár vezetése alatt kezdettet görög és román építészeti stiltanulmányokkal, ezek mellett gyakorolta az aquarellfestést, rendszeresen látogatta a közkönyvtárakat és hallgatta a tudományegyetemen azokat az előadásokat, amelyek a műtörténelem, építészet és esztetika körébe vágtak. Az alakrajzolás gyakorlása céljából eljárt az akadémia festészeti osztályába is. Egyik kezdeményező és alapító tagja volt az 1862. Wiener Bauhütte címen önképzés céljából alakított egyesületnek. Ugyanekkor Schmidt Frigyes tanár és építészeti főtanácsos mesteriskolájában lépett, hol kizárólag a középkori építészet tanulmányozásával foglalkozott. Az 1864-65-iki tanév elején megkapta a három évre szóló évenkint 420 forintnyi magyar művészi ösztöndíjak egyikét. 1866 aug. Denzinger Ferenc regensburgi dómépítőmester felkérésére Regensburgba ment, hogy a nevezetes dóm felmérését végezze és a helyreállításra szükséges tervek elkészítésében közreműködjék. Bécsbe visszatérve, mester műtermében talált alkalmazást. Először Schulcz Ferenc (l. o.) honfitársával együtt dolgozott. 1868 őszén Romániába tett nagyobb kirándulást, honnan hazakerülve, Pesten készült letelepedni, azonban egy év eltelte után ismét útra kelt, bejárta Felső- és Közép-Itália főbb városait, egy hónapig időzött Rómában, honnan 1870-ben tért haza s itt Steindl Imrének segédkezett a Lipót-utcai új városháza megépítésében. 1871. az országos mintarajziskola és rajztanári képző intézet tanárává nevezték ki, hol kezdet óta folyton működik. 1872 tavaszán a műemlékek országos bizottságának építészévé tették. Ez állásában volt alkalma behatóan értekezni romladozó templomokról és pusztuló várakról, abban a rendben, amint az azokra vonatkozó kérdések felmerültek. Értekezései közül különösen kiemelendő a vajdahunyadi várra vonatkozó, melyet 1880. irt, mikor az országgyülés határozata folytán a pénzügyminisztérium átadta a vár kezelését és kultuszminisztériumnak és az átvétel végrehajtásával S. volt megbizva. Az adott alkalmat felhasználva, S. alaposan átkutatta a várat és megirta annak műszaki monográfiáját, amint azt a meglevő kövekből ki lehetett olvasni. E 40 ívre terjedő munkálat pénz hiányában kiadatlanul maradt. 1873. a pusztuló visegrádi vár megmaradt részeinek fentartásához és az arra alkalmas épületek kiegészítéséhez fogott. Ugyanekkor kapta a megbizást, hogy a Nagyboldogasszonyról címzett budavári főegyház helyreállítására vonatkozó terveket készítsen. Ekkor irta A budavári főegyház környékének rendezése és Szent-István király emlékének kérdése címü művét, melyet utóbb még a millenniumra való tekintetből a honfoglaló vezérek emlékével bővített, illetőleg kikerekített. S. a korszakos mű végrehajtására nemcsak tudását, teljesen kifejtett műízlését, de törhetetlen buzgalmát fordította. Maga S. készítette a rajzot vagy gyurta a mintát, kegyelettel megtartott minden megtarthatót és legnagyobb művészete, hogy az újat ugy tudta a régi keretbe illeszteni, mintha az 600 év előtt készült volna. Ez architekturája hatásának a titka. Igy járt el a templom kifestésével is, melyhez a modern embernek hosszabb időn át szoknia kell, hogy kellőképen méltányolhassa. Csak korlátolt számu szakember fogja föl teljesen az intenciót és méltányolja azt a temérdek munkát, melyet a Székely Bertalan festész tanártársa által hűségesen támogatott S. a dekorativ kiképzésbe fektetett. Ide tartoznak a szines ablakok is, melyeknek kartonjait ketten együttesen készítették. 1880-83. megépítette a szegedi ref. templomot, mely korlátolt kiterjedése mellett, megoldási módja által ébresztette fel a szakértő körök figyelmét. Alapelveinek megokolását a nevezett templom leirásával és képeivel együtt nyilvánosságra hozta az Építőiparban. 1892-94. helyreállította S. a lőcsei városházat korai renaissance stilusban. 1895;1896. helyreállította a Szt.-Ferenc-rendü atyák pozsonyi tornyát. A magyar tudományos akadémia, különösen a művészet terén kifejtett tevékenysége elismeréséül, 1895. levelező tagjának választotta, a király pedig a millenniumi kitüntetések alkalmával a királyi tanácsosi címet adományozta neki. Birja a Ferenc-József-rendet.

2. S. Vilmos, szemész, szül. Pesten 1843 ápr. 21-én. Orvosi tanulmányait Bécsben és részben Pesten elvégezvén, Bécsben nyert 1868. orvosi diplomát. Egy évig külföldi tanulmányúton volt, fél évig Graefet hallgatta Berlinben, bejárta Utrechtet, Londont, Párist, Svájcot, Németországot. 1867-72. Arlt, a hires bécsi szemésztanár gyakornoka, majd segéde volt. 1872-ben Kolozsvárra hivták, hol két évig működött. 1874. Budapestre nevezték ki az elméleti és gyakorlati szemészet nyilvános rendes tanárává. Igazgatója a szemészeti klinikának, a kolozsvári egyetem volt rektora, a magyar tudományos akadémia levelező tagja, a budapesti egyetemnek 1890-91. volt rektora. Irodalmi működése: A fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek tana (Szemészet 1869 és 1870); A széttérő kancsalság tünet- és oktana (Orvosi hetilap 1871); Sphincterotomia pupillaris (Szemészet 1874); A szarugörbületi rövidlátásról (u. o. 1875); A szürkehályog eltávolításának egy új módjáról (u. o. 1892); Apotomia iridis, a szemcsillag kiszerelése forradásból (u. o. 1893); Erythropsia: «vérfoltok» hómezőn és alkonyatban vöröslátás (u. o. 1893); Apterygium növéséről (u. o. 1894) s még számos magyar és német szaklapokban megjelent kiváló értékü dolgozatok. Egyetemi tanári működésének 25-ik évfordulóját Budapesten 1897 febr. 14. ülték meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is