Schvarcz

Gyula, hirneves államtudományi iró, a görög ódonság buvára és közoktatásügyi politikus, szül. Székesfehérváron 1839 dec. 7. Atyja régi katonatiszti család sarja, főhadnagy a Dom-Miguel-ezredben, de már 1841. elhalt; édes anyja Horthy Mihály (l. o.) földbirtokosoknak leánya, Katalin volt. S. Horhyék házában nyerte épp oly hazafias, mint európai látkörü nevelését; középiskoláit mindig kitünő sikerrel járta szülővárosában, majd Budapesten; felsőbb tanulmányait a budapesti, müncheni és berlini egyetemeken végezte (1860). Több évet külföldi tanulmányutakkal töltött el, bejárván egész Közép-Európát és Angolországot, mely utazásairól szól Szent-Katolna álnevén Magyar iró külföldön címen (Pest 1865) megjelent, csevegésszerü tárcarajzokat tartalmazó kétkötetes munkája. Tanulmányai befejeztével hazatérvén, tisztán a tudománynak szentelte életét, melyre nemcsak 40 év lankadatlan munkáját, de egy egész vagyont is áldozott. Magyar, német, francia, angol és ó-görög nyelven irott művei, az ezekről irott birálatok, rendszerének továbbfejlesztései, kiválóan német tudósok által, hirlapi cikkei, kisebb tanulmányai és kulturpolitikai beszédei egy egész kis könyvtárt tesznek ki és szerzőjüknek bő méltánylást szereztek hazánkban és külföldön. Midőn a magyar akadémia 1864-ben levelező tagjává választotta, S. nemcsak filozofiai-doktor, hanem több londoni és párisi tudományos társulat tagja is volt, azon fellépő művei alapján, melyeket kiválóan a görögök természettudományi tanulmányai nyitják meg, melyek, leszámítva az 1856. megjelent kisebb cikkét, az 1861. évek kezdődnek. Nagyműveltségü édesanyja buzdítására már ekkor kezdett a közoktatásügyi politikával foglalkozni s e téren is jelentékeny műveket alkotott; ilyen volt: Két röpirat a közoktatásügy körül (Pest 1865); A közoktatási reform mint politikai szükséglet Magyarországon címü, 1865. megkezdett és 1868. befejezett, 5 vaskos füzetre terjedő műve, melyért Kossuth Lajos is nyilt levélben üdvözölte. Ugyancsak 1865. alapítja Uj korszak címü hetilapját, melybe az akkori legkiválóbb kulturpolitikusok irtak, s melyben először tett a szerkesztő kisérletet a saját költségén és saját rovatai szerint gyüjtött statisztikai adatokkal támogatott nézetei érvényesítésére, melyekkel hazai közép- és népiskoláinkat európai szinvonalra emelni törekedett. Szülővárosa 1868., majd 1869. és 1872. országgyülési képviselőjévé választotta. Ez idő alatt kezdett S. az államjoggal is behatóbban foglalkozni. Magyarul és németül kiadott közjogi dolgozata Magyarország helyzete a reál unióban (Pest 1869) s 1871. megkezdett s ugyancsak öt vaskor füzetben csak 1877. befejezett Államintézményeink és a kor igényei címü művében hazánk politikai intézményeinek európai szinvonalra emelését sürgeti s ennek elérésére egész sorozatát adja elő a gyakorlati terveknek. Azt mondhatni, hogy ami e részben hazánkban modern intézkedés történt államjogunk korszerü módosítására (p. a választásoknak a Kuria által elbirálása, közigazgatási biróság felállítása, a tisztviselők minősítésének törvényi szabályozása, a földmívelésügyi minisztérium különválasztása a kereskedelemügyitől, a királyi tábla széttagolása, a főrendiház átalakítása modern felsőházzá a közéleti kitünőségek belevonásával, stb.) és közoktatásügyünk felsőbb fokainak javítására eszközöltetett (p. a jog- és államtudományok bifrukációja önálló államtudományi doktorátussal, leckepénzek korszerü reformja, görögpótló tanfolyam, a középiskolai törvény legtöbb alapvető gondolata, gimnáziumi tanulók versenye, stb.), jóformán mind S. munkáiból kerültek a gyakorlati életbe, valamint egész sereg eszmének, melyek most készülnek létet nyerni (vármegyei, városi, törvényhatósági közkönyvtárak alapítása, a progressziv jövedelmi adó behozatala, általános szavazati jog műveltségi alapon, stb.) ő volt az atyja, s ezek jórészt eddig elsorolt műveiben foglaltatnak s az ő husz évi lakadatlan küzdelmének eredményei. 1875. Budapest terézvárosi választókerülete küldötte be a parlamentbe képviselőjéül. A Tisza-féle fuzió alkalmával S. is belépett a szabadelvü pártba, melynek tagja volt egészen 1894-ig, midőn a budapesti egyetemen az ókori történelem rendes tanári állását elfogadván, új képviselőválasztásnem nem vetette alá magát. Parlamenti működése alatt a ház közoktatásügyi bizottságának volt eleintén tagja, később évről évre egyhangulag megválasztott elnöke. Beszédei nagyrészt a kulturpolitika terén mozognak, de hogy egyéb téren is termékenyítőleg hatott éles szelleme a törvényhozásra, azt megvalósított eszméi bizonyítják. A hetvenes évek közepén fordul figyelme a görög államintézmények felé, melyeket a modern európaiakkal kapcsolatban oly behatólag tanulmányoz, mint nemcsak hazánkban senki, de mint a külföldön is egyetlen. Die Demokratie c. korszakos nagy munkájával, mely hat kötetre van tervezve, de melyből eddigelé csak az első (Die Demokratie von Athen, 1882 és 1892) s a második kötet első fele (Die römische Massenherrschaft I. része, 1893) jelent meg, új alapra fekteti a görög államintézmények és államélet ismeretét, kiméletlenül törvén össze azon legendát, melyet az ortodox filologusok az athéni állam és társadalom fenségéről eddig hagyományosan alkottak, különösen Grote hires Görögország történetének megjelenése óta. A görög ódonság ismeretében valódi forradalmat jelentő nagy művét Bonghi, volt olasz kultuszminiszter, Schneider, hires klasszika-filologus, Nerrlich dr. berlini tanár, Schmeding dr., Gneist Rudolf, Schäffle Albert és mások az őszinte lelkesedés hangját üdvözölték s ma már általánosan elismert tény gyanánt vehető Nerrlichnek azon kijelentése, hogy ami Mommsen a római történelemre, az S. a görögre s hogy mindazt, mi a görögök államfelfogására mások által eddig iratott, lerombolta. S. nagy műve, melynek alapján kell ezentúl a görög történetirásnak is fölépülnie. (Sein Werk gehört zu den monumentalen unseres Jahrhunderts, zu den Grossthaten, auf die wir stolz sein dürfen. Nerrlich.) E nagy mű eddig önállóan megjelent része, az athéni demokrácia rajza azon ma már megdönthetetlen igazságon alapul, hogy eszményi államintézményül ez ódon demokrácia nem szolgálhat, mert a görög nép jelleme olyan volt, hogy az igazság és méltányosság fogalmát is kizárta. Ez alapeszmét S már Lampsacusi Strato címü művében (1861) kifejezte.

Ily lerombolás a görög nép fenséges voltáról és magasztos államalkotó képességéről szóló ősrégi legendának: valódi tudományos forradalom jele, s a harc nemsokára meg is indult ellene, de számos kiváló kortárs csatlakozása folytán ma már eldöntöttnek tekinthető. A tudós újító és mély elméjü buvár némely részét nagy művének önálló monográfiák alakjában már közrebocsátotta s ezekből láthatók az arányok, mily óriási körét a történelmi és államtudományoknak fogja felölelni e korszakot alkotó munka. A mű nagyobbik fele (4 kötet) a történelmi részt, befejező része (2 kötet) pedig a demokrácia dogmatikáját foglalja magában, de mindegyikből már számos értekezés magyarul és németül megjelenvén, ezek vezéreszméi s nagy szabásu alapja áttekinthetők. Ily tágkörü tanulmányok szükségessé tették, hogy az iró ne csak magával az intézményekkel, de azok monográfusaival, történészeivel és az egész görög élettel foglalkozzék, tehát épp oly behatólag a költészettel is, mely (különösen Aristophanes) első rangu forrásmű mindenki előtt, ki az igazságot kutatja. S. pedig a valódi tudós feladatát az igazság keresésében látja s midőn alapos tudása útján idáig eljut, ezt minden, még oly bálványozott tudományos tekintély ellenében is bátran kimondja és megvédi. Ezért volt az egész klasszikai tudós világ ijedelme érthető, midőn oly tudományos bálványoknak, mint Grote, Curtius, Duncker és másoknak csalatkozhatatlanságát nemcsak merészen megtámadta, de egész nimbuszukat letépte s a rég elfogadott és szentesített szépítgetések helyére a csupasz igazságot állította. Érthető ez a rémület, midőn nemcsak a modern bálványokat támadtaa meg, hanem a szavahihetőségére nézve minden gyanun felül álló Herodotosról, a görög hisztorikusok ősatyjáról is kimutatja, hogy pénzért hamisítja a történelmet az athéniek javára és a neki nem fizető Krintust és Tébét mindenütt bemártja, ahol csak teheti. Ha Herodotos megtámadása feltünést keltett, még nagyobb volt a megütközés, midőn S. államtudományi kutatásaiban a görög államformák elméletének megteremtőjét, Aristotelest vette birálat alá, ki harmadfélezer éven át korlátlan tekintély gyanánt ismeretes az államtudományi elméletek terén, Kritik der Staatsformen des Aristoteles c. (Eisenach 1890) művében. (L. e lexikon Aristoteles cikkében az államformára vonatkozó részt S. tollából, valamint a szintén tőle való Athénaión Politeia, Demokrácia, Cezarizmus és Államforma cikkeket.) Az Aristotelesre vakon esküvő tudósok ellen megindított polemia természetesen újabb irodalmi harcokat idézett elő, különösen Németországban, hol azonban a küzdelmet ma S. tanítványai (Nerrlich, Lange és mások) folytatják a mester szellemében. Maga S. ez irodalmi harcokba csak az 1896. megjelent Neun Briefe an Prof. Dr. Paul Nerrlich über die Literatur d. Griechen címü kis művében szól bele, midőn éles kritika alá veszi különösen a bálványozott görög történészeket (Thukydidest, Xenophont) s az előbbinek laikusra valló óriási hiányait, az utóbbinak léha hirpalirói eljárását és erkölcsi alapok nélküli jellemét éles világítása helyezi, egyúttal modern imádóik szolgai hódolatát is nevetségessé téve. A görög tudományosság minden ágain végighaladva, külön levélben szól a nagy költőkről és költőnőkről. A nagy görög bálványok ledöntése őt szükségkép rávezette egy modern államjogi bálvány megtámadására, mert látta, hogy addig teljes világosságot nem hozhat a tudományba, mig a tekintélyekbe vetett vak hit babonaszerü makacssággal szegül ellene minden meggyőző érvnek. Ekkor irta Montesquiei und die Verantwortlichkeit der Räthe des Monarchen in England, Aragomien, Ungarn, Siebenbürgen und Schweden (1889-1748) c. művét (Lipcse 1892), mely szintén érthető feltünést keltett külföldön, hol ezt «egy új államtudományi rendszer felépítésére nézve alapvető jelentőségünek» ismerték el (Literar. Centralblatt). A magyar közjog szempontjából azért érdekes e mű, mert első, mely a külföld előtt meggyőző adatokkal világítja meg a régi Magyarország és a hajdani erdélyi nemzeti fejedelemség alkotmánytörténelmének fényoldalait, melyekkel (Angliát kivéve) egyetlen európai állam sem dicsekedhetik. Több, társadalmi kérdéseket érintő műve Georg Dahlen és Edgar Lartey álnevek alatt jelent meg Németországban, hol S. munkássága, különösen az hellén államélet kritikai méltatása terén, önálló iskolát teremtett. Már első fellépő munkái alapján ugy üdvözölték őt angol folyóiratokban, mint Európa szellemi arisztokrációjának előkelő tagját (The Geologist, 1862 szept.). 1864. a világhirü D"Archiac, az Institut tagja, Paléontologie Statigraphique c. hires munkájában teljes 60 oldalon át foglalkozik S.-nak a görögök geologiai nézeteiről irt angol művével, melyet hézagpótló műnek nevez a tudomány történetében. Hasonló métánylásban részesült ó-görög nyelven irt műve (Vienne 1861), mig a föld belső melegének elméletéről irt angol művét 1867-ben Dundeeben maga sir William Thomson (Kelvin lord) olvasta fel a British Association előtt, mely ez értekezésért «grant»-et is szavazott az akkor még fiatal szerző által indítványozott kutatások előkészítésére.

Összes műveinek jegyzékét a következőkben állítottuk össze: Carlisle, megjelent a Gazdasági Lapokban (1856 jan., febr. IX.); On mankinds chronological reach as enlightened by natural sciences (fölolv. a londoni Chronological Institue előtt 1858 márc. 31.); Fajtakérdés szinvonala három és előtt (Pest 1861); Földtani kisérletek a jellenségnél Nagy Sándor koráig (1 köt. 1861, új címkiadás, kibővítve 1863); Clazomenaei Anaxagoras elveszett nagy művéből (1861); La géologie antique. Mémoire présenté au Congres Scientifique (Bordeaux 1861); On the failure of geological attempts made by the Greeks (London 1862; kibővített kiadás 1868. A világhirü nagy nagol palaeontologusnak Richard Owennek ajánlva); On the origin of the heliocentric theory (fölolv. a Britisch Association előtt 1862); On the diversity of human races (fölolv. a londoni Ethnological Society előtt 1862); The paleontological theory of Empedocles the Acragantian philosopher (London 1862); A moulinquignoni ásatag emberi állkapocsról (fölolv. a magyar természetvizsgálók nagygyülésén 1863); Az államalakok kortani elkövetkezése a rétegsorozatban (fölolv. a kir. m. természettud. társulat előtt 11863); Az állam körül (Pest 1861); Az embernem egységéről (székfoglaló az akadémián 1864); Az embernem régisége (természettudományi Közlöny 1863); Magyar iró külföldön, irta Szent-Katolna (Pest 1865, 2 köt.); A kosmikus ismeretkör újabb vívmányai (olv. az akadémia osztályülése előtt 1865); Két röpirat a közoktatásügy körül (Pest 1865); Számos kulturpolitikai vezércikk és törvényjavaslat-tervezet az általa alapított Új Korszakban (1865-66); On the Internal heat of the Earth (fölolv. a British Association előtt Dundeeben 1867); A közoktatásügyi reform mint politikai szükséglet Magyarországon (Pest 1865-68, öt vaskos füzetben és azután egy teljes kötetben 1868); Magyarország helyzete a reálunióban (u. o. 1869, ugyanez németül 1870); Államintézményeink és a kor igényei (u. o. 1871-78, 5 füz.); Hogy vezessük a hazai közoktatásügy statisztikáját? (u. o. 1867); Abauj, Gömör és Ung megyék elemi iskoláinak statisztikája (a szerzőnek saját statisztikai rovatai szerint gyüjtött adatok a alapján, u. o. 1867-68); Tanítóképezdéink statisztikája (saját rovatai szerint gyüjtött adatok alapján, u. o. 1867); Kitünő gimnáziumi és reáltanodai tanulók statisztikája (saját maga gyüjtötte adatok alapján, u. o. 1868); Schvarcz Gyula politikai programmja (Budapest 1872); Die Demokratie (I. Köt: Die Demokratie von Athen, Lipcse 1877-82, 4 füzetben és azután teljes kötetben 1882, új címkiadás 1884 és ismét 1892, 840. old.); Die Demokratie (II. kötet: Die römische Massenherrschaft, első fele Lipcse 1893); A miniszteri felelősség eredete (Akad. ért. 1882); Sallustius államformái (Akad. ért. 1884); Montesquieu elmélete a monarchiai államformákról (Akad. ért. 1885); Montesquieus Erziehung zum Verfassungspolitiker (a tünbingai Zeitschrift für die ges. Staatswissenschaft-ban, 2 tanulmány 1884 és 1886); További adalék a görögök politikai irodalmának kritikai történetéhez (Akad. ért. 1886); Melyik görög állam közelítette meg leginkább a képviseleti rendszer alapgondolatát? (Akad. ért. 1886); Gondolatszabadság és ódon tömeguralom (Akad. ért. 1886); A két utóbbi évtized államformatani irodalmának kritikai méltatásához (Akad. ért. 1887); Az athenei állam és társadalmi jelentősége (Akad. ért. 1887); Az athenei alkotmányjog korszakai (Budapest 1879); L. C. Sulla jelentősége a római alkotmányjog történelmében (Akad. ért. 1887); Tudomány és társadalom (Akad. ért. 1888); Adalék a római alkotmánypolitikához (Akad. ért 1888); A magyar állampolgári társadalom egységes természete (Akad. ért. 1889); A király tanácsosainak felelőssége Aragoniában és Magyarországon (Akad. ért. 1889); Taaras, Syrakusa, Akragas (Akad. ért. 1890); Tanulmány a magyar államjogi irodalom fölött (a Magyar Igazságügy-ben, Budapest 1888); Kautz Gyula Politikai tudománya c. kézikönyvéről irt terjedelmes birálata (Kritikai Szemle, u. o. 1879); A tudományos és irodalmi kitünőségek jogcíme a felsőházi tagságra az európai alkotmánytörténelemben, különös tekintettel a spanyol alaptörvényhozásra (Akad. ért. 1890); Az athenei alkotmánytörténelem korszakai azon imént fölfedezett görög munkában, melyet némelyek Aristotelesnek tulajdonítanak (Akad. ért. 1891); További tanulmány a legújabban fölfedezett Athenaion Politeia fölött (Akad. ért. 1891); Kritik der Staatsformen des Aristoteles (Lipcse 1891); Montesquien und die Verantwortlichkeit der Räthe des Monarchen an Aragonien, England, Ungarn, Siebenbürgen u. Schweden (Lipcse 1892); Elemente der Politik. Versuch einer Staattslehre auf Grundlage der vergleichenden Statsrechtswissenschaft und Culturgeschichte (Berlin 1895); Politika elemei (Budapest 1880-82, 4 füzet); Aufzeichnungen üver die europäische Gesellschaft (Lipcse 1885, Dahlen Georg irói álnéven); Gastmahl der Verwaltungsräthe (u. o. 1879-84, Edgar Lartey álnéven); Neun Briefe an Prof. Dr. Paul Nerrlich über die Litteratur der Griechen (u. o. 1896); Über die Zusammensetzung des parlamentarsichen Staatsraths auf Grundlage der Fachbildung (u. o. 1879); Zur Reform des europäschen Unterrichtswesens (u. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon