sebes pisztráng

Latin neve: Salmo trutta

Német neve: Forelle

Angol neve:

Megnyúlt testű, áramvonalas alakja oldalról kissé lapított. Szája felsőállású, benne apró hegyes, befelé álló fogak vannak. Az úszói fejlettek, farokúszója enyhén bemetszett.

Testén apró pikkelyek találhatók, amelyek mélyen ülnek a bőrében. Színe zöldes és olajbarna a hasa felé világos sárga árnyalattal, benne különböző nagyságú szemfoltokkal.

A pisztrángok színe és mintázata erősen változó, ebben a tartózkodási helyük is szerepet játszik.

Jellegzetes ismertetőjele a hátúszó mögött található zsírúszó. Az eredetileg vándorló életmódot folytató pisztrángfajták természetes elterjedése egész Európára tehető. Megtalálható Észak-Amerikában, Új-Zélandon és Ausztráliában is.

Hazánkban a sebes folyású hegyipatakokban a tisztavízű, oxigéndús, hűvös búvóhelyekkel tarkított helyeken tartózkodik.

Gazdaságilag igen fontos halfajta, hiszen jelentős export cikk. Mesterséges szaporítását az elsők között dolgozták ki, már az elmúlt században.

Fogási tilalma a hazai halfajok közül a leghosszabb idejű: október 15-től április 30-ig tart. A mérethatár 22 cm-ben van meghatározva. Egyes intenzíven telepített vízszakaszokon még szigorúbb szabályok korlátozzák a fogását /pl.: a viszlói patak/.

Vizeinkben 30-40 cm hosszúra nő meg, a súlya 2-3 kiló lehet.

Ízletes húsa miatt az ínyencek kedvelt hala, kevés szálka van benne és elenyésző mennyiségű zsiradékot tartalmaz.

Konyhai előkészítése:

A pisztrángot kiemeljük a vízből, vigyázzunk nyálkás bevonatára, ha kékrefőzve akarjuk elkészíteni. Fejére mért ütéssel elkábítjuk, hasát felvágjuk, belsőségeit eltávolítjuk, kopoltyúját kivesszük.

A nagyobb példányokat filézhetjük és szeleteljük.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia