Sebforradás

sebhegedés, kiforradás, kipuskósodás (növ.), a fák sebes részeinek begyógyulása, különösen ha a seb a fa fehérjéig halad. A feltárt fa fehérje az eltávolított kambium miatt nem vastagodhatik, hanem a sebzés mélyedésében tovább látható. A sebhely határán azonban a kambium a működését folytatja, mivel pedig a seb felé domboruan összehúzódik, a fa újabb évgyűrüi lassankint tangentialis irányban, a seb fölébe tolódnak. Ilyen módon a seb esztendőről esztendőre kisebbedik, végre egészen elzáródik, ha a kiforradás összeér. A bezáródó seb felső része rendesen felpúposodik, mivel a felfelé haladó nedváramlás itt jobban táplálja. S. támad a szár, ág és gyökér sebein, tehát a héjsebeken, a bevágott jel vagy betü helyén, hasadáson stb. A S.-t a parenchíma is bevégezheti, mert a sértett húsos sebhely körül levő sértetlen részből sejtosztódás, továbbá a sejtfal elparásodása folytán barnás szövetréteg (sebpara) támad s a seb körül az ép és régibb bőrzsövetre rakódik. S. végre kallusz vagyis havadás folytán is létrejöhet.

[ÁBRA] Egy rézsút metszett ág kiforradása.

Forrás: Pallas Nagylexikon