Seckendorff

régi frank és szász nemes család, mely utóbb Ausztriában és Németországban is szerepelt és nevét Seckendorf falutól (Nürnbergnél) kapta. Jelenleg 3 fő ága van: a grófi Aberdar-Obernzenn grófi ág (evang.), a grófi Gudenti ág (kat.) és a bárói Rinhofer ág. Kiválóbb tagjai a családnak a következők: Veit Lajos, tudós és államférfiu, szül. Herzogenaurachban (Erlangen mellett) 1626 dec. 20., megh. 1692 dec. 18. Fia volt a svédek által árulás miatt 1642. lefejezett S. Lajos ezredesnek s egyetemi tanulmányait Strassburgban elvégezvén, a góthai, majd a szászzeitzi hercegek szolgálatában működött mint tanácsos és kancellár. 1691. mint titkos tanácos brandenburgi szolgálatba lépett s ugyanazon évben az újonnan alapított hallei egyetem kancellárává neveztetett ki. Fő munkája: Commentarius historicus et apologeticus de Lutheranismo (Gotha 1688, 3 köt., teljesen Frankfurt és Lipcse 1692), mely munka válasz volt Maimbourg jezsuita művére (Histoire du Lutheranisme). További munkái: Der deutsche Fürstenstaat (Gotha 1655); Der Christenstaat (Lipcse 1685). V. ö. Schreber, Historia vitae Viti Lud. a S. (u. o. 1733); Nasemann Veit, Ludwig von S. (a Preussische Jahrbücher 12. köt.) - Frigyes Henrik gróf, osztrák tábornok és diplomata, szül. Königsbergben 1673 jul. 5., megh. Meuselwitzben 1763 nov. 23. A jenai, lipcsei és lejdai egyetemeken jogot tanult, majd katona lett, előbb gothai, azután ansbachi szolgálatban, 1697. pedig a császári hadseregbe lépve, szavójai Jenő herceg alatt részt vett a török háboruban. A spanyol örökösödési háboruban az ansbachi ezredet vezette, a höchstädti ütközeben dragonyosai élén 16 ellenséges zászlót foglalt el s kiváló vitézséggel küzdött a ramilliesi és oudenaardei ütközetekben is. Ezután mint tábornok II. Ágost lengyel király szolgálatab lépett s mint lengyel követ részt vett az utrechti béketárgyalásokban. 1717. császári tábornokká neveztetvén ki, Jenő herceg alatt küzdött Nándorfehérvár előtt s 1718. mint önálló vezér Sziciliába küldetvén, a spanyol csapatokat a sziget elhagyására kényszerítette. 1726 óta mint császári követ működött Berlinben, megnyerte I. Frigyes Vilmos bizalmát s ezt ügyesen a császári politika érdekében használta fel; létrehozta nevezetesen Frigyes trónörökös házasságát Erzsébet braunschweigi hercegnővel s elismertette a pragmatica sanctiót több német udvarral, továbbá Dániával és Hollandiával. A lengyel örökösödési háboruban mint a lovasság vezére 1735 okt. 20. Klausennél a franciák fölött győzelmet aratott. Az 1738. kitört török háboruban a bécsi udvar rábizta a Nándorfehérvárnál álló hadsereg vezérletét, de most szerencsétlenül harcolt, kénytelen volt a Száva vonala mögé visszavonulni s ezért elvesztette a fővezérletet s Grazban őrizet alá helyezték. Mária Terézia trónra lépésekor visszanyervén szabadságát, bajor szolgálatba lépett s a bajor csapatok fővezéré neveztetvén ki, 1744. kiszorította az osztrák hadakat Bajorországból, mire a fővezérletet letette. VII. Károly halála után közreműködött a füsseni béke létrehozásában. Régi rangját a bécsi udvartól visszakapván, visszavonulva élte le napjait meuselwitzi birtokán, 1756-ig, amikor II. Frigyes porosz király azon ürügy alatt, hogy a bécsi udvarral levelez, elfogatta és félévig Magdeburgban elzárva tartotta. Életrajzát megirta rokona S. Theresius (Lipcse 1792-94, 4 köt.). V. ö. Seeländer, Graf S. und die Publicistik zum Frieden von Füssen (Gotha 1883); Feldzüge des Prinzen Eugen v. Savoyen, kiadta az osztrák táborkar; Karácsonyi J., III. Károly 1837-39-iki török hadjárata (Hadtörténelmi Közlemények 1892); Salamon F., Tupetz, Schwicker J. H. cikkei e hadjáratról. - Tivadar, gróf és porosz miniszter, szül. 1801., megh. 1858 szept. 17. Poroszországot a bajor udvarnál képviselte. Egyik fiát Götz gróf, szül. 1842., Frigyes özvegy császárné főudvarmestere.

Forrás: Pallas Nagylexikon