régi frank és szász nemes család, mely utóbb Ausztriában és
Németországban is szerepelt és nevét Seckendorf falutól (Nürnbergnél) kapta.
Jelenleg 3 fő ága van: a grófi Aberdar-Obernzenn grófi ág (evang.), a grófi
Gudenti ág (kat.) és a bárói Rinhofer ág. Kiválóbb tagjai a családnak a
következők: Veit Lajos, tudós és államférfiu, szül. Herzogenaurachban (Erlangen
mellett) 1626 dec. 20., megh. 1692 dec. 18. Fia volt a svédek által árulás
miatt 1642. lefejezett S. Lajos ezredesnek s egyetemi tanulmányait
Strassburgban elvégezvén, a góthai, majd a szászzeitzi hercegek szolgálatában
működött mint tanácsos és kancellár. 1691. mint titkos tanácos brandenburgi
szolgálatba lépett s ugyanazon évben az újonnan alapított hallei egyetem
kancellárává neveztetett ki. Fő munkája: Commentarius historicus et
apologeticus de Lutheranismo (Gotha 1688, 3 köt., teljesen Frankfurt és Lipcse
1692), mely munka válasz volt Maimbourg jezsuita művére (Histoire du
Lutheranisme). További munkái: Der deutsche Fürstenstaat (Gotha 1655); Der
Christenstaat (Lipcse 1685). V. ö. Schreber, Historia vitae Viti Lud. a S. (u.
o. 1733); Nasemann Veit, Ludwig von S. (a Preussische Jahrbücher 12. köt.) -
Frigyes Henrik gróf, osztrák tábornok és diplomata, szül. Königsbergben 1673
jul. 5., megh. Meuselwitzben 1763 nov. 23. A jenai, lipcsei és lejdai
egyetemeken jogot tanult, majd katona lett, előbb gothai, azután ansbachi
szolgálatban, 1697. pedig a császári hadseregbe lépve, szavójai Jenő herceg
alatt részt vett a török háboruban. A spanyol örökösödési háboruban az ansbachi
ezredet vezette, a höchstädti ütközeben dragonyosai élén 16 ellenséges zászlót
foglalt el s kiváló vitézséggel küzdött a ramilliesi és oudenaardei
ütközetekben is. Ezután mint tábornok II. Ágost lengyel király szolgálatab
lépett s mint lengyel követ részt vett az utrechti béketárgyalásokban. 1717.
császári tábornokká neveztetvén ki, Jenő herceg alatt küzdött Nándorfehérvár
előtt s 1718. mint önálló vezér Sziciliába küldetvén, a spanyol csapatokat a
sziget elhagyására kényszerítette. 1726 óta mint császári követ működött
Berlinben, megnyerte I. Frigyes Vilmos bizalmát s ezt ügyesen a császári
politika érdekében használta fel; létrehozta nevezetesen Frigyes trónörökös
házasságát Erzsébet braunschweigi hercegnővel s elismertette a pragmatica
sanctiót több német udvarral, továbbá Dániával és Hollandiával. A lengyel
örökösödési háboruban mint a lovasság vezére 1735 okt. 20. Klausennél a
franciák fölött győzelmet aratott. Az 1738. kitört török háboruban a bécsi
udvar rábizta a Nándorfehérvárnál álló hadsereg vezérletét, de most
szerencsétlenül harcolt, kénytelen volt a Száva vonala mögé visszavonulni s
ezért elvesztette a fővezérletet s Grazban őrizet alá helyezték. Mária Terézia
trónra lépésekor visszanyervén szabadságát, bajor szolgálatba lépett s a bajor
csapatok fővezéré neveztetvén ki, 1744. kiszorította az osztrák hadakat
Bajorországból, mire a fővezérletet letette. VII. Károly halála után
közreműködött a füsseni béke létrehozásában. Régi rangját a bécsi udvartól
visszakapván, visszavonulva élte le napjait meuselwitzi birtokán, 1756-ig,
amikor II. Frigyes porosz király azon ürügy alatt, hogy a bécsi udvarral
levelez, elfogatta és félévig Magdeburgban elzárva tartotta. Életrajzát megirta
rokona S. Theresius (Lipcse 1792-94, 4 köt.). V. ö. Seeländer, Graf S. und die
Publicistik zum Frieden von Füssen (Gotha 1883); Feldzüge des Prinzen Eugen v.
Savoyen, kiadta az osztrák táborkar; Karácsonyi J., III. Károly 1837-39-iki
török hadjárata (Hadtörténelmi Közlemények 1892); Salamon F., Tupetz, Schwicker
J. H. cikkei e hadjáratról. - Tivadar, gróf és porosz miniszter, szül. 1801.,
megh. 1858 szept. 17. Poroszországot a bajor udvarnál képviselte. Egyik fiát
Götz gróf, szül. 1842., Frigyes özvegy császárné főudvarmestere.
Forrás: Pallas Nagylexikon