Seikhí

a bábi (l. o.) felekezet egyik előzményét alkotó mohammedán szekta, melynek alapítója az Ahszá (Lahszá)-ban (Arábia Bahrán tartományában) 1744. született Seikh Ahmed el-Ahszái, ki hosszu ideig a kerbelai szent helyek mellett ájtatos tanítással foglalkozott és a mekkai zarándoklást több ízben teljesítette. Tudós hire Persiába eljutván, Fethali sah országába hivta, ahol 12 éven át tartózkodott és tanított. Megh. Medinában 1827. Számos munkát irt. Tana az ortodox iszlámtól és a közönséges szufizmustól (l. o.) a teozofikus vallásfelfogás túlhajtásában különbözik. Az istenséget panteista módon a mindenség tartalmának mondta, az imámokat az isteni örök attributumok hiposztázisának. A feltámadásról is az ortodoxiával csak ellentétben álló tant hirdetett. Fontos szerepe van a S.-tanban hitvallásuk azon pontjának, mely szerint minden időben él egy tökéletes ember, ki a lappangó imám és a hivek között közvetítőül szolgál és az isteni kegyelem emanációjának mintegy csatornája. E tételt a «negyedik oszlop»-nak (rukn-i-rábi") nevezik. Ahmed tana csakhamar elterjedt Persiában; a bábizmus nem egyéb a S. vallás fejleményénél; különösen nagy számmal vannak Kirmán (DK-i Persia) vidékén, ahol Browne E. G. sűrüen érintkezik velük. V. ö. ez utóbbinak munkáit: A trawellers narrative written to illustrate the episode of the Bab (Cambridge 1891, II. köt., 234-244. old.); u. a., A year amongst the Persians (London 1893).

Forrás: Pallas Nagylexikon