Seikhí
a bábi (l. o.) felekezet egyik előzményét alkotó mohammedán
szekta, melynek alapítója az Ahszá (Lahszá)-ban (Arábia Bahrán tartományában)
1744. született Seikh Ahmed el-Ahszái, ki hosszu ideig a kerbelai szent helyek
mellett ájtatos tanítással foglalkozott és a mekkai zarándoklást több ízben
teljesítette. Tudós hire Persiába eljutván, Fethali sah országába hivta, ahol
12 éven át tartózkodott és tanított. Megh. Medinában 1827. Számos munkát irt.
Tana az ortodox iszlámtól és a közönséges szufizmustól (l. o.) a teozofikus
vallásfelfogás túlhajtásában különbözik. Az istenséget panteista módon a
mindenség tartalmának mondta, az imámokat az isteni örök attributumok hiposztázisának.
A feltámadásról is az ortodoxiával csak ellentétben álló tant hirdetett. Fontos
szerepe van a S.-tanban hitvallásuk azon pontjának, mely szerint minden időben
él egy tökéletes ember, ki a lappangó imám és a hivek között közvetítőül
szolgál és az isteni kegyelem emanációjának mintegy csatornája. E tételt a
«negyedik oszlop»-nak (rukn-i-rábi") nevezik. Ahmed tana csakhamar elterjedt
Persiában; a bábizmus nem egyéb a S. vallás fejleményénél; különösen nagy
számmal vannak Kirmán (DK-i Persia) vidékén, ahol Browne E. G. sűrüen
érintkezik velük. V. ö. ez utóbbinak munkáit: A trawellers narrative written to
illustrate the episode of the Bab (Cambridge 1891, II. köt., 234-244. old.); u.
a., A year amongst the Persians (London 1893).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|