Seine-et-Marne

(ejtsd: szen e marn), francia département Oise, Aisne, Marne, Aube, Yonne, Loiret és Seine-et-Oise közt, 5888 km² területtel, (1891) 356 709 lak. S. átlag 100 m. magas fensík (Multien és Goële), amelyet sok helyen dombok takarnak (Butte Saint-Georges 215 m., a legmagasabb) és sok helyen a vizek által kimosott völgyek szelnek át. Közepét a termékenységéről ismeretes Brie foglalja el, amelytől a Szajna választja el azt a homokos vidéket, amelynek egy részét a 17 000 ha.-nyi területet borító fontainebleaui erdő borítja. Folyói: a Szajna, amely itt veszi föl a Voulziet, a Yonnet, Loingot, Angueuilt, a départementon kivül ömlenek belé az Yeres és a Marne, a Petit- és Grand-Morin és Ourcq mellékvizekkel; e folyókon kivül az Ourcq-, a Cornilloni- és a Chellesi-csatorna szelik át. Éghajlata mérsékelt és oceánikus. A talaj D-en és K-en meszes, egyebütt agyagos és kavicsos, de azért termékeny. 1893-ban 109 645 ha.-on termett 2 631 480 hl. búza, ezenkivül 65 630 hl. árpa, 1 832 710 hl. zab, továbbá burgonya, zöldség, len, különféle gyümölcs; igen jó minőségü asztali szőllő különösen Thomerynél, végül bor (1893-ban 184 316 hl., tiz évi átlagban 87 445 hl.). Nagyon fontos a juh- (1887-ben 490 156 db.) és marhatenyésztés (104 674 db.), ami lehetségessé teszi, hogy nagy mennyiségü sajtot készítsenek (fromage de Brie). Az ásványország nagy mennyiségü épület- és kitünő malomköveket szolgáltat; a kőbányászat több mint 3000 munkást foglalkoztat. Ásványvizforrás van Provinsban. Az ipar- és kereskedéssel foglalkozók száma kevesebb ugyan mint a mezőgazdasággal foglalkozóké; az ipartermékek értéke azonban jelentékeny (évenkint megközelíti a 100 millió frankot). Kiválóbb iparágak a porcellán-, papiros-, üveg- és csokoládégyártás és kesztyükészítése. A kereskedelem különösen Párissal igen élénk. Járásai: Coulommiers, Fontainebleau, Meaux, Melun és Provins. Székhelye Melun. S.-t 1790. Ile-de-France, Champagne és Orléanais részeiből alkották. V. ö. Joanne, Géogr. de S. (1878 óta több kiadás); Leboeuf, Précis d"histoire de S. (1888).

Forrás: Pallas Nagylexikon