Sejt

(cellula), az állati vagy növényi részek osztásakor önálló egyediséggel fennmaradó elemi alkotó részek. Ezek az embert, állatot vagy növényt akképpen teszik egybe, mint a kövek az egyes épületeket. Ezek a testnek erővel, élettel felruházott parányi elemi szervezetei, amelyek újabb vizsgálatok szerint bonyolult szerkezetüek. Fő állományuk a sejtállomány v. sejttest (protoplasma), ebben a mag (nucleus) s ebben a magvacska (nucleolus). A sejttestet sejtnedv és sejtfonalzat (cytohyaloplasma és cytomitoma) teszi; a magvat pedig a magfonalzat és magnedv (a caryohayaloplasma és karimitoma). A sejtben és magban ezen fonalzat csomópontjaiban azonkivül u. n. mag- és sejttestecskék (karyo- és cytomikrosomák) találhatók; az állati sejtek némelyikében ezenkivül különös betétek, igy p. pigment- (festék-) szemcsék, a növényi sejtekben pedig kristályos fehérjeanyagok (krystalloidok) is találhatók. Ezenkivül a sejtben a magon kivül mellékmagvacskák is találhatók. A sejtek nemcsak élnek, hanem táplálkoznak, mozognak, nőnek, lélekzenek (szövetlégzés), sőt szaporodnak is. Szaporodásuk vagy oszlás által (néha bimbózás által is), amit direkt sejtoszlásnak is neveznek, vagy indirekt oszlás útján történik. Az is, ez is magból indul ki s ennek oszlását azután a protoplaszma oszlása követi; az indirekt oszlást fonalzatos magoszlásnak (karyomitosis) is nevezik, azért mert a mag fonalzatos szerkezetét megváltoztatja, a fonalak benne szaporodnak, a magból orsóalaku képződmény (magorsó) keletkezik, ennek fokaira csillagalakokban helyeződnek el e fonalak, az orsó két végén a protoplaszma sugárkoszorut tüntet fel és a mag equatorában ketté oszlik a mag, u. n. leány- (fiók-) magvakká s erre a protoplaszma is ketté oszlik s a vázolt oszlási szak a megképződött sejteken újból ismétlődik. Sok sejten hártyát (sejthártyát) is lehet megkülönböztetni, a magvakon is.

A sejtek alakja igen sokféle az emberben, állatban és növényben is. Igy gömb-, korong- és orsóalakuak, laposak vagy többszögüek is lehetnek. Vannak továbbá tüskés vagy fogas sejtek, csillagalakuak, henger- és kehelyalakuak, végül pók- és gyepsejtek is ismertesek; az előbbiek mint a kaszáspók oly sok nyulvánnyal birnak, az utóbbiak pedig mint a gyep a földbe: számos finom nyulványt eresztenek a szervrészek közé. Nevezetes a sejtek növése és szaporodása, amit mikroszkóp alatt szépen lehet sok esetben tanulmányozni; igy a mikroszkópi gombafonalak növése Reinhardt újabban másodpercről másodpercre tanulmányozhatta mikroszkóp alatt és le is rajzolhatta. Vagy tanulmányozhatni mikroszkóp alatt a fehér vérsejtek mozgását, vagy a növényi sejteken lehet az u. n. protoplaszmaáramlást szépen tanulmányozni; sőt az Adriai-tengerben élő Toxopneustes lividus nevü lila szinü, almanagyságu kis tüsköncök petéin a termékenyítést s erre a sejtfejlődést, oszlást, barázdálódást percről percre lehet tanulmányozni. A nyálkasejtek szemecskéinek pedig molekuláris mozgását már 600-szori nagyításra bárki könnyen nézheti a mikroszkópon, csak kevés nyálat kell egy üvegre tennie s vizsgálnia. Végül még sejtekből készült szöveteket, nevezetesen elektromos áramra mikroszkópi villamos tárgyasztalon lehet a béka izomrostjait is mozgásban észlelni, sőt rovarizmokat (vagy vizi bogarak lábainak, vagy hernyók állábainak kikészített izmain) lehet minden szer nélkül is darabig mozgásban látni mikroszkóp alatt. Sok ilyen sejtre a hő, villamosság, mekanikai és kémiai ingerek is hatnak ingerlőleg s e behatásokra vagy élénkebben mozognak; vagy erős behatásokra megszüntetik mozgásaikat; sőt a sűrített vagy ritkított levegő vagy oxigén- és szénsavgázok is befolyásolják mozgásaikat.

Forrás: Pallas Nagylexikon