Séllyei
M. István, ref. püspök, szül. 1627., megh. Pápán 1692 nov.
közepén. Sárospatakon tanult, hol 1652 aug. 13-tól 1654 májusig kollégiumi
szenior volt. Azután külföldre ment, hol 1655. az utrechti, később a
gröningeni, 1658 márc. 16. a franekeri egyetemre iratkozott be. Hazájába
visszatérve pápai lelkész lett. Mint ilyent a dunántúli egyházkerület 1669.
püspökké választotta. A pozsonyi delegatum judicium maga elé idézte s halálra
itélte, mire Kollonics 1674 máj. 5. börtönbe vitette, a következő évben pedig
40 társával együtt eladta a nápolyi gályákra. Innen Ruyter tengernagy
szabadította ki őket 1676 febr. 11. Séllyei ez évi máj. 19-től Zürich városa
vendégszeretetét vette igénybe, ahonnan csak másfél év multán, 1677 okt. 20.
indult vissza hazájába. Itt előbbi hivatalit tovább folytatta s viselte is
haláláig. Irodalmi működése jóformán arra az értekezésre szorítkozik, melyet
Disputatio theologica, qua Bellarmini... sententia de mere gratuita hominum
praedestinatione ad vitam asseritur c. alatt Gröningenben 1657 nov. 6. tartott.
Megjelent még ezen kivül az a beszéde is, mellyel a zürichi városi
elüljáróságtól hazájába visszatértekor társai nevében is elbúcsuzott (magyarra
fordítva közlé Csúthy Zsigmond a Czelder Figyelője 1884. évi folyamában).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|