Selyemfenyő

(növ., Strobus Loud.), a répafenyő algénusza, 5, ritkán 4 vagy 6 tűje van egy csoportban, toboza hosszas, lecsüngő, a címere kevésbbé van kiképződve, köldöke más szinü, háromszögletü. Ide tartozik az árbocfenyő (Pinus Strobus L.) egész 56, de nálunk ültetve csak 25 méter magas fa. Hazája Észak-Amerika, az Alleghan hegységig, Georgia, Carolina É-i és Ázsia K-i része. Koronája meglehetős terjedelmes, többnyire tojáskerekségü, kérge feketés, repedezett, de nem hámlik le. Az európaiak Weymouth lord birtokán figyelték meg, ezért Weymouth-fenyőnek is nevezik. A tömjénfenyővel együtt az amerikai terpentinnek legnagyobb része a S.-ből való, valamint a kereskedelembeli amerikai galipot vagy barras (resina flava) nevü gyánta is. A Lambert-fenyő (P. Lambertiana Dougl., óriás v. mannafenyő) is ide való. Észak-Amerikáknak ÉNy-i oldalán, a Columbia folyótól Mexikóig terem. Égetett törzséből cukornemü anyagot izzad, ez a californiai manna, vagy pinit, az indus cukor helyett ételébe teszi. Európába csak 1827. került.

Forrás: Pallas Nagylexikon