Semfűsemfa
(növ.), eredetileg a. m. cserje, mint növénygénusz (fanzár,
Diószegiéknél szopóka, licjom, ördögcérna, Lycium L.) a burgonyafélék cserjéje,
vesszőalaku, többnyire csüngő ágakkal, hosszas épszélü levelekke. rövid
tövissel, magánosan, párjával v. ernyősen rendezkedett virágokkal, tölcséres
szirommal, kétrekeszü, kevéssé leves bogyógyümölccsel. Mintegy 70 faja a
mérsékelt és meleg vidéken, a legtöbb Dél-Amerikában és Afrika déli részén
terem. A L. flaccidum Moench. (L. barbarum b vulgare Ait.) gyakran tövises
kopasz, ága egész 2 méternyi, levele lándsás, virága világos lila szinü,
sötétebben erezett bogyója hosszas, narancsszinü. Majdnem egész nyáron
virágzik, leginkább sövénynek ültetik. A L. Barbarum L. Észak-Afrika nyugati
részéből ered, keskenyebb lándsás levelekkel és fehéres virágokkal. 3-10 m. magas,
ága finom szőrü, gyakran tövises, csüngő. A L. Europaeum L. Európa déli részén
terem, nagyon érzékenyen szúr, kerítést ültetnek belőle.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|