Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Semita nyel... ----

Magyar Magyar Német Német
Semita nyel... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Semita nyelvek

E néven legelőször Eichhorn (1787) nevezte el a nyelvek ama csoportját, melynek legfőbb képviselői a héber, asszir, arameus, arab és etiop nyelv és azok dialektusai. Ez elnevezést azért választották e nyelvcsoport megjelölésére, mivel az e nyelveken beszélő legtöbb nép a Genezis X. fejezetében foglalt néptáblának adatai szerint Sémtől, Noé fiától származik. E néptáblában azonban Sém nemzetségeként oly népek is fel vannak sorolva, melyeknek nyelvei, rokonsági viszonyukat tekintve, a S. közé nem tartoznak, mig másrészt a szoros nyelvrokonság alapján oly népek nyelveit is a S. közé soroljuk, melyek (mint az etiopok, feniciaiak) a bibliai néptáblában nem Sém ivadékaiként vannak feltüntetve. A S.-et használó népeket semitáknak nevezzük. A S. szorosan összefüggő nyelvtörténeti egységet alkotnak és egymás között mind a szóanyag, mind pedig a nyelvtani alakok tekintetében sokkal nagyobb hasonlóságot mutatnak, mint p. az indogermán nyelvek. Közös sajátságuk azon központi jelentőségben nyilvánul, mellyel a mássalhangzók az élő nyelvanyag alakulásában birnak. Mig nyelvünkben a szók gyökereit a magán- és mássalhangzók egyaránt alkotják, ugy hogy p. kár, kér, kor, kör külön gyökérszók, addig a S.-ben a szógyökerek csupán csak a mássalhangzókban nyilvánulnak, a magánhangzók pedig a szók nyelvtani módozatait és árnyalatait jelölik. A ktl a. m. ölni gyökérből (az arabban) katala a. m. ölt, kátil a. m. ölő, kutila a. m. öletett (passziv), aktala a. m. öletett (factitiv), katlun a. m. ölés stb. Még a többes szám alkotása is ily belső képzés által áll elő, p. dsebel (arab) a. m. hegy, dsibál a. m. hegyek. E belső képzéseken kivül a nyelvtani módozatak kifejezésére elő- és utóragokat és képzőket is használnak a S., p. ktb a. m. irni, maktab a. m. iróhely, maktúb a. m. ami meg van irva stb.

A S. három fő ágra oszolnak, ezek 1. az északi S., ezekhez tartoznak: a) az asszir-babiloniai ékiratok nyelvei, b) az arameus nyelvjárások; 2. a középső S., vagyis kana"áneus nyelvek, ugyanis a héber, a moabita, a feniciai nyelv, ugymint azon kana"áni nyelvek, melyekből egyes tulajdonneveken kivül egyéb emlékek nem maradtak reánk; 3. a déli S., ugyanis az északi arab, a sábai az etiop nyelvek és ezek dialektusai.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is