E néven legelőször Eichhorn (1787) nevezte el a nyelvek ama
csoportját, melynek legfőbb képviselői a héber, asszir, arameus, arab és etiop
nyelv és azok dialektusai. Ez elnevezést azért választották e nyelvcsoport
megjelölésére, mivel az e nyelveken beszélő legtöbb nép a Genezis X. fejezetében
foglalt néptáblának adatai szerint Sémtől, Noé fiától származik. E néptáblában
azonban Sém nemzetségeként oly népek is fel vannak sorolva, melyeknek nyelvei,
rokonsági viszonyukat tekintve, a S. közé nem tartoznak, mig másrészt a szoros
nyelvrokonság alapján oly népek nyelveit is a S. közé soroljuk, melyek (mint az
etiopok, feniciaiak) a bibliai néptáblában nem Sém ivadékaiként vannak
feltüntetve. A S.-et használó népeket semitáknak nevezzük. A S. szorosan
összefüggő nyelvtörténeti egységet alkotnak és egymás között mind a szóanyag,
mind pedig a nyelvtani alakok tekintetében sokkal nagyobb hasonlóságot
mutatnak, mint p. az indogermán nyelvek. Közös sajátságuk azon központi
jelentőségben nyilvánul, mellyel a mássalhangzók az élő nyelvanyag alakulásában
birnak. Mig nyelvünkben a szók gyökereit a magán- és mássalhangzók egyaránt
alkotják, ugy hogy p. kár, kér, kor, kör külön gyökérszók, addig a S.-ben a
szógyökerek csupán csak a mássalhangzókban nyilvánulnak, a magánhangzók pedig a
szók nyelvtani módozatait és árnyalatait jelölik. A ktl a. m. ölni gyökérből
(az arabban) katala a. m. ölt, kátil a. m. ölő, kutila a. m. öletett (passziv),
aktala a. m. öletett (factitiv), katlun a. m. ölés stb. Még a többes szám
alkotása is ily belső képzés által áll elő, p. dsebel (arab) a. m. hegy, dsibál
a. m. hegyek. E belső képzéseken kivül a nyelvtani módozatak kifejezésére elő-
és utóragokat és képzőket is használnak a S., p. ktb a. m. irni, maktab a. m.
iróhely, maktúb a. m. ami meg van irva stb.
A S. három fő ágra oszolnak, ezek 1. az északi S., ezekhez
tartoznak: a) az asszir-babiloniai ékiratok nyelvei, b) az arameus
nyelvjárások; 2. a középső S., vagyis kana"áneus nyelvek, ugyanis a héber, a
moabita, a feniciai nyelv, ugymint azon kana"áni nyelvek, melyekből egyes tulajdonneveken
kivül egyéb emlékek nem maradtak reánk; 3. a déli S., ugyanis az északi arab, a
sábai az etiop nyelvek és ezek dialektusai.
Forrás: Pallas Nagylexikon