Senatus

(lat.), a régi rómaiaknál a politikai ügyek igazgatására hivatott állami testület. S.-nak nevezték, mert öregebb polgárokból állott (vének tanácsa). Tagjai voltak eredetileg a patres gentium, vagyis a politikai családok fejei. A tagok száma eredetileg 100 volt, mert ennyi Ramnes-féle gens létezett; a Luceres kisebb joguak (minores gentium) voltak és a S.-ban üléssel és szavazattal nem birtak. Később a Ramnes és a Tities (Quirites) törzsnek egyesülése után a tagok száma 200-ra, s midőn a harmadik, a Luceres-törzs politikai egyenjoguságot nyert, 300-ra emelkedett. A Ramnes-törzshöz tartozó tiz első gens fejei decemprimi néven a S. első rangu tagjai voltak. Idővel a plebejusok is bejutottak a S.-ba; a patriciusi szenátorokat patreseknek, a plebejusi szenátorokat conscriptinak nevezték, minthogy ezek a cenzus által jöttek a S.-ba; később ez a különbség elenyészett, mert a tagság alapja a patriciusoknál is a cenzus lőn. Bizonyos szenátorokat pedariinak nevezték, aminek értelme iránt a nézetek eltérők. Szemben a magisztrátusokkal, kiknek volt ugyan indítványozó és ellenmondási joguk (jus referendi és jus intercedendi), de szavazattal nem birtak, a valóságos szenátorokat senatores, quibus in senatu sententiam dicere licet nevezték. A cenzus alapján a kinevezés tulajdonkép öt évre történt, t. i. a legközelebbi cenzusig, tényleg azonban holtiglan, mert az egyszer kinevezettet csak különös okok miatt lehetett mellőzni. A principes alatt a S. egyenesen törvényerővel biró rendeleteket adhatott ki s azokat S. consultumoknak (l. o.) nevezték.

Forrás: Pallas Nagylexikon