Senefelder

Alajos, a kőnyomás föltalálója, szül. Prágában 1771 nov. 6., megh. Münchenben 1834 febr. 24. Eleinte a szinészettel és tollforgatással próbálkozott, majd pedig nyomdát nyitott. Pénzzavarai arra késztették, hogy valami olcsóbb nyomtatási módszeren törje a fejét; igy találta föl a domboru meg a homoru rajzolatu kőről való nyomtatást, a további kisérletezést azonban szegényes helyzete nem engedte meg. Később testvéreivel, S. Teobalddal és Györggyel meg Gleissner udvari muzsikussal társult. 1799. találmányát eladta az offenbachi André zeneműkereskedőnek, s 1800. ő maga is Offenbachba költözött. A következő évben már Bécsben találjuk, ahol a hangjegynyomást gyakorolta. Csak 1806. sikerült S.-nek, hogy Münchenben testvéreivel együtt kémiai kőnyomdát alapítson, ami aztán csakhamar föl is virult. 1809. az időközben térképnyomtatás céljából alapított királyi kőnyomdának lett a felügyelője. 1826. föltalálta a mozaiknyomást (l. o.), s 1833. a vászonra való olajnyomást. Szakirodalmi munkája: Lehrbuch der Lithographie (München 1818). V. ö. Nagler, A. S. und Simon Schmidt als Rivalen (München 1862); Pfeilschmidt, A. S. (Drezda 1877).

Forrás: Pallas Nagylexikon