Sepia

L. (állat), a fejlábu lágytestüek osztályának kétkopoltyusak rendjébe tartozó állatnem a tizkaruak csoportjából. Teste tojásforma, evezői hosszuak, keskenyek, hátul egymástól elváltak. Karjai hosszuak, egészen visszahúzhatók. Belső váza meszes, szivacsos és piskótaforma. Petéit szőllőfürtökre emlékeztető csomókba rakja le, amelyeket a tengerparti olasz halászok uva di mare néven emlegetnek. Legismertebb faja a közönséges S. (S. officinalis L.), amelyet német neve után tintahalnak is neveznek (Tintenfisch). Mintegy 45 cm. hosszura nő. Valamennyi Európa körüli tengerben otthonos, igen gyakori az Adriai-tenger partjain is. Élő állapotban szinét igen élénkenés szembetünően változtatja a bőrében levő festéksejtek (chromatophora) összehúzódásai mellett. Az u. n. ossa sepiae, amelyet a gyógyszertárakban régebben nagyban használtak, ezen állatnak a belváza; szine fehér, könnyen törhető, gyengén sós ízü, 85% szénsavas meszet és 4% szerves anyagot tartalmaz. Rendesen szárító szerül használják, de porrá törve fogpor gyanánt is. Húsát az olaszok megeszik. Tintazacskójának váladékát, amellyel a vizet megzavarja, ha ellensége elől menekülni vagy zsákmányt tőrbe ejteni akar, megszárítva értékesítik s belőle a S. név alatt ismert barnás festéket készítik.

Forrás: Pallas Nagylexikon