Septichaemia

(gör.-lat., evvérüség), mikroroganizmusoktól feltételezett azon általános fertőzés, melyet régebben a genyvérüségtől (pyaemia) a rázó lázak és áttételi tályogok hiányzása által különböztettek meg. Az újabb bakteriologiai vizsgálatok szerint a S. oly általános fertőzés, melynél a bakteriumok csekély számban keringenek a vérben; tehát vérmikozis forog fenn, melynél a baktériumok oldható, diffundáló mérget produkálnak, ugy hogy a halált közvetlenül az intoxikácio okozza s a tetemben áttételi tályogok hiányzanak. A tiszta S. embernél e tekintetben leginkább megfelel ama S.-nak, melyet Koch R. házi nyulakon idézett elő egy bacillussal, mely a bőr alá ojtva, ott csak csekély elváltozásokat okoz, de a vérpályán belül burjánzik; halál után azonban itt is csak csekély számban mutatható ki. Más kisérletes S.-knál, p. a lépfenénél (anthrax), a házi egerekre ojtható Koch-féle egér-S.-nál a vérpályák óriásilag vannak a bakteriumok millióitól elárasztva. Ezzel szemben az igazi genyvérüségnél főleg gömbölyü bakteriumok (coccusok) nyomulnak a vérpályákba; ott elszaporodnak és eldugulásokat (coccus emboliákat) okozhatnak sok áttételi tályoggal. A gyakorlatban, éppen bakteriologiai szempontból is, a sebfertőzéseknél, gyermekágyi láznál (l. o.) legtöbbször u. n. vegyes fertőzések forognak fenn, azaz genyedést okozó coccusok egyéb oly bakteriumokkal, melyek a vérpályába betörnek és genyedést nem okoznak.

Forrás: Pallas Nagylexikon