Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
sértés abuse
sértés affront
sértés aggrievemen...
sértés flout
sertés hog
sértés humiliation...
sértés injury
sértés insult
sértés lesion
sértés offence
sértés offense
sertés pig
sertés swine
sértés wound
sertés- porcine
sertés-bors... measles
sertésborsó... measles
sertéscomb leg of pork...
sértéseket ... to shower a...
sértésekkel... to abuse

Magyar Magyar Német Német
sértés Beleidung (...
sertéskaraj... Schweinskar...

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Sertés

v. disznó (Sus scrofa domestica, l. a melléklet két képét) házi állat, mely a páros ujju, de nem kérődző emlős állatoknak a disznófélék v. sörtések alrendjébe tartozik. A S. vadon éő fajtái Ausztráliát kivéve, minden világrészben előfordulnak, s mindenütt mocsaras helyeken és nedves erdőkben tartózkodnak, testük középnagy, a társas élet kedvelői, a szó szoros értelmében véve mindent evők, rendkivül szaporák, s igen könnyen megszelidíthetők. Legismeretesebbek közülök az európai vaddisznó, az ázsiai szarvasalaku disznó, az afrikai szemölcsös dizsnó, s az amerikai pézsmás disznó. A házi S. valószinüen az európai vaddisznó, valamint néhány, részben már kiveszett ásziai vaddisznónak a megszelidítése által keletkezett. E megszelidítés a történeti időszámítás előtt történt, mert Svájcban már a cölöplakók foglalkoztak a S. tenyésztésével. Jelenleg a S., a sarkvidékeket kivéve, mindenütt el van terjedve, s különösen nagy mennyiségben tenyésztik az Egyesült-Államokban, ahol főleg Chicagóban foglalkoznak sódarának és zsírjának exportálásával.

Magyarország állattenyésztésében közgazdasági szempontból a 3-ik helyet foglalja el, ellenben juhállományunkban kisebb tőke fekszik, mint S.-állományunkban. A S.-tenyésztést azért űzzük oly kiterjedt mértékben, mert a S. adja konyhánknak az ízlésünknek leginkább megfelelő zsírt, továbbá mert nagyon ízletes húsa (l. o.), s különösen finom sonkája van, s mert vágósúlya minden állat között a legelőnyösebb, amennyiben t. i. a S.-ből a szőrözetet, gyomor- és béltartalmat és nemző szerveket kivéve jóformán mindent meg lehet enni. Ehhez járul még az az előny, hogy a S. gyorsan fejlődik, mert 1-11/2 éves korában rendesen ki van hízlalva, továbbá hogy rendkivül szapora, mert évenként kétszer képes fiadzani, s egyszerre 6-16 malacot képes felnevelni, s végre egy a S.-sel mindent meg lehet etetni; p. a legelőn férgeket is eszik, tölgy- és bükkfaerdőkben megeszi a lehullott makkot, kisebb háztartásokban elfogyasztja az összes konyhahulladékokat stb. De a S.-nek ezen előnyökkkel szemben árnyoldalai is vannak, nevezetesen hogy az emberre néha veszedelmessé válik, mert a S. fölfalja a tehetetlen gyermeket, valaminthogy a koca gyakran saját malacait is megeszi, továbbá hogy nagyon ronda állat, mi miatt némely népek megvetik és utálják, s végre hogy némely betegségek közöttük rendkivül pusztítanak, mint ahogy azt p. most a S.-vésszel tapasztaljuk. Van továbbá két S.-betegség, melyek által a S. az emberben is tehet kárt, s ezek a borsóka- és a trichinabetegség.

[ÁBRA] Bakonyi sertés.

[ÁBRA] Magyar mangalica sertés.

A házi S.-nek számtalan fajtáját különböztetjük meg, melyek két fő csoportba oszthatók, u. m. európai és ázsiai S.-ekre. Az európai S. azonban ma már csak kevés helyen található tiszta vérben, mert a legtöbb államban ázsiai S.-sel javították, azért, mert az ázsiai S.-nek jobb a testalkata, továbbá mert gyorsabban fejlődik és könnyebben hízik; de az európai S. ezen keresztezés által hátrányt is szenvedett, nevezetesen hogy húsa és zsírja kevésbbé ízletes, továbbá, hogy érzékenyebb, s végre hogy táplálkozásra kényesebb, mi miatt nálunk p. a sok ázsiai vért tartalmazó angol S.-eket nem kedvelik. Az európai S.-ek ismét 3 csoportba oszhatók, u. m. a kondor szőrű S.-ekre, melyek nálunk és a Balkán-félszigeten találhatók, továbbá a román S-ekre, minők a portugáliai és nápolyi S., s végre a nagy fülü S.-ekre, melyek Északnyugat-Európában fordulnak elő.

[ÁBRA] Romániai sertés.

Tenyésztése.

E század elejétől fogva 5 fajtát lehetett nálunk megkülönböztetni, u. m.: 1. a bakonyit a Dunán túl, melynek azonban már csak keresztezési termékei léteznek; 2. a szalontait az alföldön, mely egészen elenyészett; 3. a hegyi S.-t a felvidken, mely a lengyel kis fülü S.-től származik, Galiciából került hozzánk, s kassai sonkáiról hires; 4. a mangalicát, mely a harmincas években Szerbiából jutott hozzánk, s József herceg tenyészetéből terjedt el az országban. Ez kiszorította a bakonyi és szalontai S.-t, s lefoglalta maga számára az ország 3/4 részét. Szine szőke; a fekete és fecskehasu változat Eszláron keletkezett a mangalicának román S.-ekkel való keresztezése által. A szőke mangalica 33/4-41/4 kg., kukoricával gyarapodik 1 kg.-ot, vágósúlya nagy átlagban 84,8%, szalonnája 81,5% zsírt ád. 5. Végre külföldi S.-fajták vannak az országban, u. m. a mecklenburgi, mely angol vérrel keresztezve került hozzánk, továbbá a középnagy yorkshirei, a berkshirei és a pollandkhina, mely keveset különbözik a berkshireitől (l. Angol sertések).

[ÁBRA] Szalontai sertés.

[ÁBRA] Szerb sertés.

[ÁBRA] Berkshirei sertés.

A tenyésztésnél különbséget teszünk a hazai s a külföldi S.-fajták között. A hazai fajtákat, melyekhez a mangalicát is számítjuk, következőkép tenyésztjük: Az állatokat 1 év és 8 hónapos korban használjuk tenyésztésre, s a kanokat 3-4, a kocáckat 6 éves korban zárjuk ki a tenyésztésből; 10 kocára egy kant számítunk, hogy a búgatás rövid ideig tartson. Fiadztatni évenként csak egyszer szokás a hazai S.-eket, s miután a februári malacok a legjobbak, októberben búgatnak, mert a hasasság 4 hónapig tart. A búgatás többnyire szabadon történik, vagyis a 2-3 hétig tartó búgatási időben éjjel-nappal a rühető kocák között vannak a kanok. A hasas kocák eleintén együtt maradnak, de néhány héttel fiadzás előtt külön ketrecekbe helyeztetnek el, s itt bőven almozunk alájuk. Fiadzás után, mi a malacok kicsiny teste miatt könnyen megy, csak rövid almot szabad a kocának adni, mert a hosszu szalmában elbujnak a malacok, s a lefekvő koca által agyonnyomatnak. A malacok 3 hetes korukig csak anyatejjel élnek, ezután némi árpát, vagy zabot is kapnak. Az elválasztás többnyire áprilisban eszközöltetik, midőn a malacok már 6-8 hetesek. Ezután heréltetnek (miskároltatnak). Késő őszig a legelőre járnak a malacok (süldők), s a következő télen szemes eleséget, s kevés burgonyát vagy répát kapnak; egy éves korukban pedig hízóba vétetnek. A tenyészkocák etetése nyáron legeltetésben áll, télen pedig burgonyát, répát s némi szemes eleséget kapnak. A hasas és szoptató kocákat jobban kell tartani, mint a meddőket, s előbbieknél mellőzni kell minden romlott takarmányt, mert attól elvetélnek vagy a tejük romlik. A S. nagyon sok ivóvizet is fogyaszt, s nyáron megkivánja, hogy fürödhessék. A külföldi (angol) S.-fajtákat 1 év és 2 hónapos korban használjuk tenyésztésre, s évenként kétszer fiadztatunk, u. m. februárbanés augusztusban, de a tavaszi malacok jobbak az őszieknél. A választott malacok néhány hétig friss tehéntejet kapnak, később pedig főleg tejhulladékokat és szemes takarmányt etetnek velük, s közel fekvő legelőre is hajtják, hogy mozogjanak; de az angol malacokat nem lehet nyáron kizárólag a legelőn táplálni, valaminthogy a legelőre járó angol tenyészkocák is megkivánják, hogy zsákból is etessék. Ezért költségesebb a külföldi S.-ek tenyésztése mint hazai S.-einké, minélfogva főleg csak tejgazdaságok kapcsolatában foglalkoznak vele, mert a tejhulladékok angol S.-ek által értékesíthetők legjobban. Az angol S.-t főleg mint nyársmalacot és süldőt értékesítik, mert több a húsa, s az nem is oly kövér, mint hazai S.-einkké. Ezért az angol S.-eket hús-S.-eknek, a hazai fajtáinkat pedig zsír-S.-eknek mondjuk.

[ÁBRA] Essexi sertés.

[ÁBRA] Német lápsertés angol vérrel javitva.

[ÁBRA] Yorkshirei nagy sertés.

[ÁBRA] Yorkshirei kis sertés.

A S.-hízlalás kicsinyben és nagyban történik. A szegény ember nyáron többnyire választott malacot vesz, s azt a deszkákból összetákolt hidasban konyhahulladékokkal, zöld takarmánnyal és korpával, ősszel pedig apró burgonyával s később kukoricadarával tartja, s karácsony táján öli le. Ellenben a nagy hízlaló csak herélt vagy miskárolt éves süldőket fog a hízóba, s azokat vagy kizárólag árpa- és kukoricadarával, v. eleintén némi burgonyával és korpával is tartja, de a hízlalás második felében csak darát ád hízóinak.

Szlavoniában nagyon sok nagy hízlaló tölgy- és bükkfaerdőkben is hízlal S.-t (l. Makkoltatás). A S. gyorsabban hízik mint más állat, mert rendkivül falánk természetü, de éppen ezért csak elkészített takarmányt tanácsos vele etetni, nevezetesen a burgonyát meg kell főzni, a szemes eleséget pedig meg kell darálni. Takarmányt annyit adunk a hízó S.-nek, amennyit megeszik; az etetést naponként 2-3-szor eszközöljük, télen elegendő almot adnak vagy homokolnak alájuk, nyáron pedig fürdőről gondoskodunk. A hízott S.-ek eladása rendesen kőbányai szokvány szerint történik. Nálunk ugyanis Kőbányán összpontosult a S.-hízlalás, s itt az 1870. keletkezett Első magyar S.-hízlaló részvénytársaság telepe az, amelyen a legtöbb S.-t hízlalják. Ugyanis a kőbányai telepen a S.-vész fellépése előtt mintegy 1/2 millió S.-t hízlaltak évenként. A hízott S.-ek eladása Kőbányán élősúly szerint és páronként történik, ugy hogy a megmázsált pár élősúlyából 45-50 kg. szőrre, belekre, vérre stb. leszámíttatik, s métermázsánként még 4 kg. vámfizetésre leengedtetik, a megmaradót pedig alku szerint fizetik. Kis hízlalók gyakran vágósúly szerint is adják el hízott S.-eiket, vagy előzetes mázsálás nélkül alku szerint.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is