Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
sérv hernia
sérvben sze... suffering f...
sérves suffering f...
sérvkötő hernia supp...
sérvkötő hernia trus...
sérvkötő truss

Magyar Magyar Német Német
sérv Bruch (r)

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Sérv

(hernia), a sebészeti gyakorlatban a testüregek szerveinek azon helyzetváltozása, melynek következtében azok részben vagy egészben a rendes üregükből előtolulnak a külső bőrrel befedett állapotban. Ha az előtululó szerv nincs a külső bőrrel fedve, akkor előesésnek (l. o.) nevezik. A sérv lehet okára nézve: 1. Veleszületett, ha a testüregek rendes nyilásai nem záródtak s ezeken tolul ki valamely szerv vagy ha képződési hibák miatt a rendes testüregek falain hézag marad, s ezen tolul ki a sérv. 2. Szerzett sérv, ha a testüregeknek a felszinre vezető rendes nyilásain vagy rendellenesen képződött hasadékokon tolul ki, legtöbbször az üreget megkisebbíteni törekedő izommunka hatása alatt az üregben levő szervek egyike. A rendellenes hasadékok sérülésből is származhattak (hegek). Minden sérv azon szövetrétegekkel van borítva, melyek az illető testüreg falazatának rendes alkotó részeit képezik.

A sérvet többféle szempontból szokták elnevezni: 1. Azon nyilás szerint, melyen előfordul; lehet tehát: lágyék-, comb-, köldök-, hasfal-, hasrekesz- stb. sérv, a szerint, amint ezen tájak rendes nyilásain keletkezett. A lágyéksérv (hernia inguinalis) a lágyékcsatorna egyik nyilásán, a combsérv a combcsatornán, a köldöksérv a köldök közötti visszérnyilások egyikén, a hasfali sérv a has középvonalában (linea alba) levő visszérnyilások egyikén, a hassérv a hasfalban levő hegek tágulása által, a rekeszsérv a rekeszizom nyilásán tolul elő. Megkülönböztetnek azután sérveket a petealaku likon (h. obturatoria), az ülésvágányban (h. ischiadica), a gáton (h. perinealis), végbélsérvet (h. rectalis) a kifelé fordult végbéltömlőben, hüvelysérvet (h. vaginalis) a kifelér forduló hüvelyfalnak tömlőjében. 2. Elnevezik a sérveket a szerint, amint a test felszinén láthatóvá váltak vagy a test belsejében maradnak, mint külső és mint belső sérveket. A lágyék-, comb-, köldöksérv p. külső sérv, ellenben a rekeszsérv belső sérv. 3. A sérv nevét az előtoluló szerv szerint kaphatja s igy van bélsérv (enterocole = h. intertinalis), csepleszsérv (epiplocele = h. omentalis), hólyagsérv (cystocele), petefészeksérvi (oophorocele = h. ovarii), méhsérv (hysterocele), agysérv (encephalocele = h. cerebri) stb. 4. Megkülönböztetik a sérvet mint olyant, mely könnyen visszahelyezhető rendes üregébe s ez a szabad vagy mozgó sérv. (h. libera) és olyant, mely vissza nem helyezhető s ez a vissza nem helyezhető sérv (h. immobilis vagy irreponibilis), minek ismét két oka lehet, t. i.: a) az, hogy a sérv kóros folyamatok következtében oda van nőve a fedő rétegekhez, ez az odanőtt sérv (h. accreta), és b) az, hogy a sérv azon a nyiláson, melyen előtolul, többé nem fér vissza, mert a sérv számára a nyilás aránytalanul kicsinnyé vált s a sérvet leszorítja, ez a kizárt sérv (h. incarcerata vagy strangulata). 5. Végre azon sérvet, melynél a bélcső falának csak egy része van a nyilásba beszorulva, nevezik bélfalsérvnek vagy Littré-féle sérvnek.

Minden sérvnél megkülönböztetik: a) a sérvtömlőt, azaz azon savós hártyából alkotott kitüremkedést, melyben a sérv helyet foglal; b) a sérvnyakat, a tömlő azon keskenyedő részét, mellyel az befelé az üregbe húzódik; c) a sérvkaput, azon nyilást, melyen a sérv előtolul; d) a sérvtartalmat, azon szervet (bél, cseplesz, gyomor stb.), mely előtolult. A sérv rendesen körtelalaku, gömbalaku vagy ha hosszabb úton kerül a felszinre, hengeralaku. A sérvtömlő rendesen a hashártyából áll (vagy más savós hártyából) s igy sima, sikamlós felszinü; hosszabb időn át fennálló sérvnél jelentékenyen megvastagodhatik, kéregszerü, erős, rostos tokot képezhet. A sérvtömlőt azután kivülről borítják mindazon rétegek, amik a sérv helyén a testüreget alkotják, tehát: bőnyék, izomrétegek, bőr alatti kötőszövet és a bőr. Nagy sérveknél a külső bőr a ruházat stb. folytonos ingerlése következtében igen megvastagodhatik, vizenyős, elefántkóros lehet, sőt feldörzsöltetvén lobos, fekélyes is lehet. A sérv keletkezéséhez szükséges: a) bizonyos hajlamosság; b) alkalmi ok. A fejlődés közben az emberi test nagy üregeinek, főleg a hasüregnek falazatában több nyilás van, melyek a születés idején már el szoktak záródni, de bizonyos, eddig még közelebbről nem ismeretes okok miatt néha ezen nyilások nyitva maradnak vagy legalább nem kellőképpen záródnak, s igy a hasüregben levő szervek nyomásának kellőképpen ellenállani nem képesek. Gyakran ismétlődő terhességek a hasfalat tágult állapotban hagyják, a rajta levő rendes nyilások is tágabbak maradnak, ha a terhesség elmult. Nagy foku elhízás ugyanigy megváltoztatja a hasfal rendes nyilásait. Igy készül bizonyos anatomikus hajlamosság, melynek csak alkalmas körülményekre van szüksége, hogy a hasüreg szervei az előkészített úton előtoluljanak és sérv keletkezzék. Az alkalmi okot pedig megadják azon rendes vagy kóros folyamatok, mozgások, erőltetések stb., melyeknél a hasfal izomzata (hasprés) erélyesebb működést kénytelen végezni s ezzel a beleket és csepleszt nyomván, nagyobb erővel odaszorítja a hasfalon levő nyilásokhoz, melyeken azután kellő ellenálásra nem találván, előtolulnak s maguk előtt tolják mindazon szövetrétegeket, melyek a hasfalat alkotják. Ilyen alkalmi okok: nagy teher emelése vagy hordása, erőltetett lélekzés és tornázás, birkózás, vívás közben, erőltetett fúvás, p. tormbitán, túlságos erőlködés székelésnél, vizelésnél, főleg ha az (p. szűkületek miatt) akadályozva van, nagy erőlködés hányás közben, szülésnél, köhögésnél, kiabálásnál; aztán a hasüreg rögtönös összenyomatása esésnél, rúgásnál, ugrásnál, erős rázkódásoknál, a hasra esésnél stb. Ilyen körülmények között azonban a sérv nem keletkezik hirtelen egyszerre, hanem többnyire már keletkezőben volt, észrevétlenül jelen volt s ezen okok behatása után lett felszinessé s a beteg figyelmét magára vonta. A sérv kezdetben mindig kicsiny szokott lenni, csak egy bélkacs, egy kis csepleszrészlet tolul ki. Lassankint nagyobbodik az által, hogy a nyilás fokozatosan tágabb lesz, több és több bélkacs kerül bele s ez oly tömeggé szaporodhatik, hogy a belek nagyobb része a hasüregen kivül van a sérvtömlőben. Ezen túlnagy sérveket nevezik eventerációnak. A nagyobb sérvek járás-kelés közben, a test mozgásai alatt olyan változásokat szenvedhetnek, hogy a sérvtömlőnek felszine és a sérvtartalom felszine között szalagos, kötélszerü v. lapos nagyobb kiterjedésü összenövések jönnek létre, melyek miatt a sérvtartalom többé vissza nem helyezhető (odanőtt sérv). Az összenövések helye legtöbbször a tömlő alsó része vagy a sérvkapu tájéka, hol a sérvkötő erős nyomása sietteti ezen odanövést. A sérv tartalma lehet a hasüreg minden szerve, kivéve a hasnyálmirigyet és a nyombelet, melyet eddig még sérvben nem találtak.

Az összes sérvek között túlnyomó többségben fordulnak elő a has mellső felszinén levő sérvek s ezek között ismét első sorban a lágyéksérv, azután a combsérv és a köldöksérv, még pedig ugy, hogy férfiaknál a lágyéksérv, nőknél a combsérvek és köldöksérvek gyakoribbak. Foglalkozásukra nézve az álló helyzetben foglalkozó iparosok szenvednek leginkább (asztalos, kovács, lakatos, zsákhordó stb.) sérvben. Rendesen csak egy sérv van jelen, de nem kivételes az sem, hogy több sérv keletkezik egyszerre egy egyénen: két lágyéksérv vagy két combsérv. Ritkábban társul egyik oldalon lágyéksérv másik oldali combsérvvel vagy köldöksérvvel. Legritkábban található kétféle sérv egy oldalon. A sérv igen gyakori és Malgaigne szerint mintegy 20-30 ember között van egy sérves. Wernher szerint volt 38,873 lágyéksérvre 5341 combsérv és 1428 köldöksérv, azaz az arány a háromféle sérv között olyan, mint körülbelül 27: 4: 1-hez.

A sérv felismerése aránylag igen könnyü. A sérv előtolulására alkalmas és fennebb említett természetes nyilások egyikén egy többnyire gömbalaku daganat keletkezik, mely ép, rendes bőrrel fedett, álló helyzetben nagyobb, fekvésnél kisebb vagy egészen eltünik, főleg ha kis nyomást alkalmaznak reá (többnyire érezhető és hallgató korgással), benyomható a nyilásba, de felálláskor, köhögésnél, járásnál ismét megjelenik. Ezen daganat nem fájdalmas, rugalmas, lágy, behúzódik a sérvnyilásba jól megkülönböztethető kocsánnyal, dobos kopogtatási hangod ad, ha belet tartalmaz és tompa kopogtatási hangot ad, ha csepleszt vagy más nem levegőt tartalmazó szerv van benne. A betegnek a sérv annyiban okoz bajt, hogy emésztési, illetve bérürülési zavarokat okoz, néha húzó fájdalmakat, gázok felhalmozódását a belekben, vagy hányóingereket, émelygést, ha sok cseplesz van elvetve. Minden sérv állandóan veszéllyel fenyegeti a beteget, mert nagyobb testmozgásnál, emelésnél, erőlködésnél, erős köhögésnél vagy nehéz székürülésnél nagyobb tömegben előtolulhat a sérv s a sérv kapun kiszorulván, többé vissza nem tolható. Ilyen sérv életveszélybe hozza a beteget, mert a leszorító sérvkapu nemcsak a sérvtartalom visszatolását teszi lehetetlenné, hanem lez árja a bélcső üregét s ezzel a béltartalom keringését teszi lehetetlenné és lezárja a sérvtartalomban a vérkeringést, miáltal ennek üszkösödése fenyegeti a beteget. Ezen állapotban nevezik a sérv kizáródásának (l. Incarceratio), mely gyors halálhoz vezethet és lehető gyors sebészi operációt tesz szükségessé.

A kizáródáson azáltal segítünk, hogy a kiszorult sérvet visszaerőltetjük a sérvkapun, mit kétféle módon tehetünk. 1. Kézfogásokkal és célszerü elhelyezéssel a sérv visszahelyezése (taxis) útján. A beteg medencéjét magasabbra helyezik mint a vállai, a sérvdaganatra hidegborogatásokat raknak s a végbélen át magasra felhatoló beöntéseket adunk a betegnek 1-1,5 liternyi langyos vizzel, ha kell 2-3 órai időközökben. Ily módon sokszor sikerül a sérv visszahúzódása a hasüregbe, főleg akkor, ha azonnal a kizáródást követő első órákban jutunk a sérves beteghez. Ezen eljárás a taxis negativa. Visszahelyezhető a kiszorult sérv ugy is, hogy célszerü kézfogásokkal azt központja felé összenyomva, a sérvkapun benyomni igyekezünk, amit azonban a velejáró kellemetlen eshetőségekre tekintettel (vérömlenyek keletkezése, a bélnek megrepedése stb.) mindig hozzáértő orvosnak szabad tennie. Ezen eljárás a taxis positiva. - 2. Ott, hol az enyhébb módokkal a sérv nem helyezhető vissza, sürgősen szükséges a véres operáció, a sérvmetszés (herniotomia), melynek az a célja, hogy a leszorító sérvkaput szabályos módon átmesse s ezzel a béltartalmat a leszorítás alul felszabadítsa és visszahelyezhetővé tegye. A sérvmetszés tehát életmentő operáció, melynek annál több sikerre van kilátása, minél korábban végzik. Mindenesetre az ileus súlyos tüneteinek kifejlődése előtt volna végezendő s bár az ileus alatt végzett sérvmetszés néha még sikerhez vezethet; de a hashártyagyuladásban levő betegen végzett sérvmetszés már alig mentheti meg a beteg életét. A sérvmetszés idejének megválasztására befolyással vannak a sérvdaganaton látható tünetek is. Mig a sérvdaganat nem lobos, nem nagyon feszes, addig sikerrel végezhető; erősen lobos vagy éppen már üszkös sérv mellett alig lesz kivánt eredményt. A sérvmetszés tehát lehetőleg korán végeztessék annál inkább, mert a modern sebészeti technika és sebkezelési mód mellett régente oly veszedelmes jelentőségét ma már elvesztette s sérvmetszés után a halálozási esetek száma igen kicsiny. Ha a sérvmetszésnél kitünnék az, hogy a sérvtartalom már üszkösödésnek indult s meg nem tartható, akkor azt kiirtják; a csepleszrészeket lekötés után levágják, a belet pedig az üszkös rész kimetszése után ismét összevarrják (bélresectio, bélvarrat) és azután a hasüregbe visszateszik ugy, mint az ép bélkacsot.

A szabad sérv ellen, hogy nagyobbodása illetve kizáródása meggátoltassék; e célra készült kötőt kell hordani, mely a sérvet a hasüregbe visszaszorítani képes; ezek a sérvkötők (l. o.). Az odanőtt, vagy olyan nagy szabad sérv ellen, mely a hasüregbe vissza nem tartható, alkalmas sérvkötőt készíteni alig lehetséges. Ilyenkor az esethez alkalmazandó zacskókat (szuszpenzorium, hasöv, nadrág stb.) kell a beteggel hordatni. A sérv gyógyítása is lehetséges gyökeres operáció által, melynek célja a sérvkapu teljes elzárása és a sérvtömlő kiirtása. A sérvnek gyökeres operációja már régen foglalkoztatta a sebészeket, de azon veszély miatt, mellyel a régibb időben a hashártyán végzett operációk jártak, kellő sikerhez nem vezethettek; veszélyesebb volt az operáció mint a sérv maga. Mióta azonban a sebészeti gyakorlat az aszeptikus és antiszeptikus eljárások alapján átalakult, a hashártyán végezendő operációk is elvesztették veszedelmes jelentőségüket, s igy a sérvmetszés is nagyobb kiterjedésben űzetvén, a szabad sérv gyógyítását is körébe vonta. Számos modern sebész (Wölfner, Hacker, Frank stb.) foglalkozott a sérv gyökeres gyógyításmódjának fejlesztésével, de valamennyinél sikeresebben oldotta azt meg Bassini olasz sebész, ki igen elmés és jól átgondolt terv szerint végezte először feltünő sikerrel a szabad sérv gyökeres operációját, mellyel elzárta a sérvkaput erős izomfal képzésével s alaposan kiirtotta a sérvtömlőt. Eljárása gyorsan elterjedt a sebészek között és tartós sikerrel gyógyítják most a szabad sérvet operáció útján, melynek veszélye igen kevés s mely 3-4 hét alatt a sérvet teljesen és sikeresen gyógyítani képes. Hazánkban Réczey Imre tanár honosította meg ezt a gyökeres sérvoperációt, az eddig végzett 350 ilyen operációja közül nem halt meg csak 2 beteg.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is